IX. Pius pápának apostoli levele a Szűz Isten-Anyja' szeplőtelen fogantatásának hitágazati elhatározásáról (Buda, 1855)
4 Tudnillik Elődeink nagy dicsőségnek tartották, a Romai Egyházban a fogantatás*' ünnepét apostoli tekintélyükkel megrendelni, saját zsolosmával, és saját Misével, mellyekben az eredeti büntöli kiváltságos mentmaradás világosan állíttatott, annak díszét nevelni, s a már behozott tiszteletet mindenkép terjeszteni és öregbíteni, majd engedett búcsúk által, majd a városoknak, tartományoknak és országoknak adott afféle engedély által, hogy az Isten-anyját a szeplőtelen fogantatás czíme alatt maguknak védszentül választhassák, majd ollyan Társulatok, Egyesületek, és szerzetes Családok’ jóváhagyása által, mellyek a szeplőtelen fogantatás’ tiszteletére állottak össze; majd az által, hogy megdicsérték azok’ jámborságát, kik a szeplőtelen fogantatás’ czíme alatt zárdákat, ápoldákat, oltárokat és egyházakat állítottak; vagy eskü’ letételével az Isten-anyjának szeplőtelen fogantatását erélyesen védeni magokat kötelezték. Azonfölül nagy örömmel rendelték, hogy a fogantatás' ünnepe az egész Egyházban ugyanazon fok és rendszerint lartassék, mint a születés’ ünnepe; s hogy a fogantatást az egész Egyház nyolczaddal ünnepelje, s azt mindnyájan azok közölt, mellyek kötelezők, szentül megüljék, s hogy a mi ősatyai liberianus fényegyházunkban a fogantatásnak szentelt napon évenkint pápai istentisztelet végeztessék. Továbbá ugyanezt a tanítmányt az Isten-anyja1 szeplőtelen fogantatásáról a hívők' sziveiben naponkint jobban kívánván ápolni, s azoknak ájtatosságát az eredeti bűn nélkül fogantatott Szűznek szent tiszteletére fölbuzdítani. élénk örömmel adtak arra engedelmet, hogy a lorétomi litániában s magában a Mise* elözengzetében ugyanazon Szűznek szeplőtelen fogantatása hirdettessék. s úgy az ima-törvényen a hit’ törvénye alapittassék. Mi is olly tekintélyes Elődeink’ nyomdokait követvén, nem csak jóváhagytuk és elfogadtuk a miket ők kegyelettel és bölcsen rendeltek: hanem IV. Sixtus’ rendelvényére emlékezvén, a szeplőtelen fogantatásnak saját zsolosmáját mintekintélvünkkel megerősítettük, s annak használatát az egész Egyháznak örömmel megengedtük. Minthogy pedig azok, mellyek a tiszteletet illetik, szorosan összefüggnek annak tárgyával, s ha ez kétes vagy bizonytalan, sem erősek, sem állandók nem maradhatnak: ennélfogva Elődeink a Romai Pápák, a fogantatás’ tiszteletét minden gonddal nevelvén, ennek tárgyát és tanát is fölvilágosítani, és szivekbe oltani élénken igyekeztek. Mert világosan és nyíltan tanitolták, hogy a Szűznek fogantatása ünnepeltetik, és úgy elvetették azok’ véleményét mint hibásat és az Egyház* értelmétől messze eltérőt, kik az Egyház’ tiszteletét nem a fogantatásra, hanem a megszentelésre tartozónak vélték és állították. Azok iránt sem voltak engedékenyebbek, kik hogy a Szűznek szeplőtelen fogantatásáról szóló tanítmányt megingassák, fölállítván a fogantatás első és másod ízi és pillanati különbséget, az ünneplést ugyan a fogantatásról értelmezték, de nem az első izre és pillanatra nézve. Mert Elődeink kötelességüknek ismerék, mind a Boldogságos Szűz’ fogantatása’ ünnepét, mind a fogantatást, az első izt illetőleg, mint a tiszteletnek igaz tárgyát teljes igyekezettel védeni és vitatni. így, határozott szavakban adja elő VII. Sándor Elődünk az Egyház hű értelmét, mondván: „Valóban régi már a Krisztus’ híveinek azon ájtalos hite a Boldogságos Szűz Máriáról az ö anyjáról, hogy annak lelke a teremtés, és a testbe öntés’ első pillanatában Istennek különös kegyelméből és kiváltságából, az ö fiának Krisztus JEZUSnak, az emberi-nem’ Megváltójának érdemei’ tekintetéből az eredeti bűn’ szeplöjétöi megovatott, és ezen értelemben tartják és tisztelik ünnepélyesen az ö fogantatásának ünnepét.44 *') Arra is szerettek ügyelni ugyanazon Elődeink, hogy az Isten-anyja’ szeplőtelen fogantatását illető tanítmányt teljes gonddal, igyekezettel és törekvéssel épen föntartsák. Tudnillik nem csak semmikép nem engedték magát a tanítmányt bármi módon valaki által rosszaltatni és gúnyoltatni: hanem sokkal tovább menvén , világos nyilatkozatokban ismételve kimondták, hogy a tan, miszerint a Szűznek szeplőtelen fogantatását valljuk, az egyházi istentisztelettel egészen öszhangzik, s öszhangzónak alaposan tartatik, hogy ugyanaz régi, majd nem átalános, és ollyan, mellyel a Romai Egyház ápolása és védelme alá vett, végre teljesen méltó, hogy a szent Misében és ünnepélyes imákban használtassék. Evvel sem elégedvén meg, a szeplőtelen fogantatásról szóló tan’ sértetlen fönlartásaul: az ezen tannal ellenkező véleményt akár nyilván, akár magánosán taníttatni szigorun megtiltották, s azt mintegy sokféle csapások által megsemmisítni kívánták. Melly ismételt, világos nyilatkozataikhoz, hogy üresekül ne láttassanak, szentesítést is csatoltak, a mint ezt mind, az említett VII. Sándor Elődünk e következő szavakkal fejezte ki: „Mi tekintetbe vevén, hogy a Romai szent Egyház a mindenkor szeplőtelen Szűz Mária* fogantatását ünnepélyesen megüli, s róla hajdan különös és saját zsolosmát rendelt azon kegyeletes, ájtatos, és dicséretre méltó Intézvény szerint, mellyet akkor IV. Sixtus Elődünk bocsátolt ki, egyszersmind ezen kegyeletnek, ájtatosságnak, ünnepnek, és az ahhoz képest végzett tiszteletnek, melly megrendeltetése után a Romai Egyházban soha meg nem változott, Elődeink — a Romai Pápák* — példája szerint kedvezni akarván, és föntartani ama kegyeletet és áj tatosságot, melly állal a Boldogságos Szűz úgy tiszteltetik és dicsértetik, mint a ki a Szentlélek* megelőző kegyelme által az eredeti bűntől megovatott; végre óhajtván a Krisztus’ nyájában bántalmak és háborúságok’ megszüntetésével és botrányok* eltávolításával a lélek’ egységét békével összefűzve megtartani: az említett Püspökök, és egyházaik’ káptalanjai, valamint Fülöp király és országai által Nekünk benyújtott kérelemre megújítjuk Elődeink — a Romai Pápák — által, s főleg IV. Sixtus, V. Pál, és XV. Gergely által kiadott rendelvényeket és határozványokat, mellyekben amaz állítmány, hogy a Boldogságos Szűz Mária’ Lelke a mint teremtetett és a testbe költöztetett, a Szentlélek’ kegyelmét nyerte, és az eredeti bűntől megovatott, valamint az ünnep, és a Szűz Isten-anyja’ fogantatásának ezen jámbor állításhoz képest végzett tisztelete helyeseltelik, s az említett Rendelvényeket a bennük foglalt fenyítések és büntetések alatt, megtartatni parancsoljuk.44 *) YII. Sándor Rendelvénye; Valamennyi Egyházak’ gondviselése (Sollicitudo omnium Ecclesiarum). VIII. Dec. 1661,