IX. Pius pápának apostoli levele a Szűz Isten-Anyja' szeplőtelen fogantatásának hitágazati elhatározásáról (Buda, 1855)

4 Tudnillik Elődeink nagy dicsőségnek tartották, a Romai Egyházban a fogantatás*' ünnepét apostoli tekintélyükkel megrendelni, saját zsolosmával, és saját Misével, mellyekben az eredeti büntöli kiváltságos mentmaradás világosan állíttatott, annak díszét nevelni, s a már behozott tiszteletet mindenkép terjesz­teni és öregbíteni, majd engedett búcsúk által, majd a városoknak, tartományoknak és országoknak adott afféle engedély által, hogy az Isten-anyját a szeplőtelen fogantatás czíme alatt maguknak véd­­szentül választhassák, majd ollyan Társulatok, Egyesületek, és szerzetes Családok’ jóváhagyása által, mellyek a szeplőtelen fogantatás’ tiszteletére állottak össze; majd az által, hogy megdicsérték azok’ jám­borságát, kik a szeplőtelen fogantatás’ czíme alatt zárdákat, ápoldákat, oltárokat és egyházakat állítot­tak; vagy eskü’ letételével az Isten-anyjának szeplőtelen fogantatását erélyesen védeni magokat köte­lezték. Azonfölül nagy örömmel rendelték, hogy a fogantatás' ünnepe az egész Egyházban ugyanazon fok és rendszerint lartassék, mint a születés’ ünnepe; s hogy a fogantatást az egész Egyház nyolczad­­dal ünnepelje, s azt mindnyájan azok közölt, mellyek kötelezők, szentül megüljék, s hogy a mi ősatyai liberianus fényegyházunkban a fogantatásnak szentelt napon évenkint pápai istentisztelet végeztessék. To­vábbá ugyanezt a tanítmányt az Isten-anyja1 szeplőtelen fogantatásáról a hívők' sziveiben naponkint jobban kívánván ápolni, s azoknak ájtatosságát az eredeti bűn nélkül fogantatott Szűznek szent tiszteletére föl­buzdítani. élénk örömmel adtak arra engedelmet, hogy a lorétomi litániában s magában a Mise* elözeng­­zetében ugyanazon Szűznek szeplőtelen fogantatása hirdettessék. s úgy az ima-törvényen a hit’ törvénye alapittassék. Mi is olly tekintélyes Elődeink’ nyomdokait követvén, nem csak jóváhagytuk és elfogadtuk a miket ők kegyelettel és bölcsen rendeltek: hanem IV. Sixtus’ rendelvényére emlékezvén, a szeplőtelen fogantatásnak saját zsolosmáját mintekintélvünkkel megerősítettük, s annak használatát az egész Egyház­nak örömmel megengedtük. Minthogy pedig azok, mellyek a tiszteletet illetik, szorosan összefüggnek annak tárgyával, s ha ez kétes vagy bizonytalan, sem erősek, sem állandók nem maradhatnak: ennélfogva Elődeink a Romai Pápák, a fogantatás’ tiszteletét minden gonddal nevelvén, ennek tárgyát és tanát is fölvilágosítani, és szivekbe oltani élénken igyekeztek. Mert világosan és nyíltan tanitolták, hogy a Szűznek fogantatása ün­nepeltetik, és úgy elvetették azok’ véleményét mint hibásat és az Egyház* értelmétől messze eltérőt, kik az Egyház’ tiszteletét nem a fogantatásra, hanem a megszentelésre tartozónak vélték és állították. Azok iránt sem voltak engedékenyebbek, kik hogy a Szűznek szeplőtelen fogantatásáról szóló tanítmányt meg­ingassák, fölállítván a fogantatás első és másod ízi és pillanati különbséget, az ünneplést ugyan a fogan­tatásról értelmezték, de nem az első izre és pillanatra nézve. Mert Elődeink kötelességüknek ismerék, mind a Boldogságos Szűz’ fogantatása’ ünnepét, mind a fogantatást, az első izt illetőleg, mint a tisztelet­nek igaz tárgyát teljes igyekezettel védeni és vitatni. így, határozott szavakban adja elő VII. Sándor Elődünk az Egyház hű értelmét, mondván: „Valóban régi már a Krisztus’ híveinek azon ájtalos hite a Bol­dogságos Szűz Máriáról az ö anyjáról, hogy annak lelke a teremtés, és a testbe öntés’ első pillanatában Istennek különös kegyelméből és kiváltságából, az ö fiának Krisztus JEZUSnak, az emberi-nem’ Megváltójá­nak érdemei’ tekintetéből az eredeti bűn’ szeplöjétöi megovatott, és ezen értelemben tartják és tisztelik ünnepélyesen az ö fogantatásának ünnepét.44 *') Arra is szerettek ügyelni ugyanazon Elődeink, hogy az Isten-anyja’ szeplőtelen fogantatását ille­tő tanítmányt teljes gonddal, igyekezettel és törekvéssel épen föntartsák. Tudnillik nem csak semmikép nem engedték magát a tanítmányt bármi módon valaki által rosszaltatni és gúnyoltatni: hanem sokkal tovább menvén , világos nyilatkozatokban ismételve kimondták, hogy a tan, miszerint a Szűznek szeplőtelen fo­gantatását valljuk, az egyházi istentisztelettel egészen öszhangzik, s öszhangzónak alaposan tartatik, hogy ugyanaz régi, majd nem átalános, és ollyan, mellyel a Romai Egyház ápolása és védelme alá vett, végre teljesen méltó, hogy a szent Misében és ünnepélyes imákban használtassék. Evvel sem elégedvén meg, a szeplőtelen fogantatásról szóló tan’ sértetlen fönlartásaul: az ezen tannal ellenkező véleményt akár nyilván, akár magánosán taníttatni szigorun megtiltották, s azt mintegy sokféle csapások által megsemmi­­sítni kívánták. Melly ismételt, világos nyilatkozataikhoz, hogy üresekül ne láttassanak, szentesítést is csatoltak, a mint ezt mind, az említett VII. Sándor Elődünk e következő szavakkal fejezte ki: „Mi tekintetbe vevén, hogy a Romai szent Egyház a mindenkor szeplőtelen Szűz Mária* fogantatá­sát ünnepélyesen megüli, s róla hajdan különös és saját zsolosmát rendelt azon kegyeletes, ájtatos, és di­cséretre méltó Intézvény szerint, mellyet akkor IV. Sixtus Elődünk bocsátolt ki, egyszersmind ezen ke­gyeletnek, ájtatosságnak, ünnepnek, és az ahhoz képest végzett tiszteletnek, melly megrendeltetése után a Romai Egyházban soha meg nem változott, Elődeink — a Romai Pápák* — példája szerint kedvezni akarván, és föntartani ama kegyeletet és áj tatosságot, melly állal a Boldogságos Szűz úgy tiszteltetik és dicsértetik, mint a ki a Szentlélek* megelőző kegyelme által az eredeti bűntől megovatott; végre óhajtván a Krisztus’ nyájában bántalmak és háborúságok’ megszüntetésével és botrányok* eltávolításával a lélek’ egysé­gét békével összefűzve megtartani: az említett Püspökök, és egyházaik’ káptalanjai, valamint Fülöp király és országai által Nekünk benyújtott kérelemre megújítjuk Elődeink — a Romai Pápák — által, s főleg IV. Sixtus, V. Pál, és XV. Gergely által kiadott rendelvényeket és határozványokat, mellyekben amaz állítmány, hogy a Boldogságos Szűz Mária’ Lelke a mint teremtetett és a testbe költöztetett, a Szentlélek’ kegyelmét nyerte, és az eredeti bűntől megovatott, valamint az ünnep, és a Szűz Isten-anyja’ fogantatá­sának ezen jámbor állításhoz képest végzett tisztelete helyeseltelik, s az említett Rendelvényeket a ben­nük foglalt fenyítések és büntetések alatt, megtartatni parancsoljuk.44 *) YII. Sándor Rendelvénye; Valamennyi Egyházak’ gondviselése (Sollicitudo omnium Ecclesiarum). VIII. Dec. 1661,

Next