J. Újváry Zsuzsanna (szerk.): Oszmán-Magyar viszony a 16-18. században. Tanulmányok a Magyar Királyság és az Oszmán birodalom népeinek - magyarok, törökök, rácok, tatárok, zsidók, görögök és egyéb népek - hétköznapjairól; egyén és közösség viszonya (Budapest, 2020)
VI. FŐHATALMASSÁGOK ÉS ALATTVALÓK: A MINDENNAPOK SÚLYA - 17. F. MOLNÁR MÓNIKA – SZALAI ÁGNES: Önkényeskedés, avagy a parancsok teljesítése? Antonio Caraffa szerepe a magyar történelemben
F. MOLNÁR MÓNIKA – SZALAI ÁGNES rumot képezett. A katonaság, mivel közvetlenül az uralkodónak tartozott engedelmességgel és zsoldja révén egzisztenciálisan is függőségben volt kenyéradójától, az uralkodó centralizációs törekvéseinek legfőbb támaszává vált. Így teljesen érthető, ha az itáliai hadvezérek, köztük Caraffa is, feltétel nélkül, teljes mértékben támogatták az uralkodó abszolutisztikus akaratát, s ezt meggyőződésüknek is tekintették. A nápolyi hadvezér – Montecuccoli nyomán 49 – is úgy vélte, hogy mivel Magyarország különböző frakciókra tagolódott szét, a nyugalom és a béke érdekében a német (Habsburg) katonaságra van szükség.50 Meggyőződése volt, hogy az állam (a politika) és a katonaság szoros összefüggésben állnak egymással: csak egy jól működő állam képes fenntartani egy hatékony hadsereget, és az uralkodó csak egy erős katonaság segítségével képes véghez vinni a kötelességét, vagyis szavatolni alattvalóinak a biztonságát mind a külső, mind a belső ellenséggel szemben. A bécsi udvar Militärparteijának tagjaként Caraffa nézetei jól illeszkedtek a protestánsüldözéssel és a lázongók fegyveres elnyomásával együtt járó s a bécsi udvarban legfőképp a Titkos Tanács által vezérelt lipóti abszolutizmus eszmerendszerébe, és nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a töröktől visszafoglalt dunai–balkáni területek konszolidációjával a Habsburg Monarchia igazi európai nagyhatalommá válhatott, még ha ezt sorozatos kegyetlenkedéssel és a hatalom nevében és „jó (birodalmi) cél érdekében” végrehajtott határozott erőpolitizálással lehetett csak elérni a bizonytalankodó magyarokkal szemben. 49 Raimondo Montecuccoli: Libro inedito sull’Ungheria. Tranchida Editori, Milano 1992. 50 Vico, G.: Le gesta di Antonio Carafa, I–II., 431. 322