János Pál pápa, II.: II. János Pál pápa „Centesimus annus” (Századik év) kezdetű enciklikája tisztelendő püspöktestvéreihez, a klérus tagjaihoz és a szerzetesrendekhez. A Rerum novarum kezdetű enciklika kibocsátásának századik évfordulója alkalmából - Pápai megnyilatkozások 22. (Budapest, 1991)
Tisztelendő Testvéreim, kedves Fiaim és Leányaim, Üdvözlet és Apostoli Áldás! 1. Boldogemlékű elődöm, XIII. Leó Rerum novarum (1) szavakkal kezdődő enciklikája kibocsátásának századik évfordulója nagy jelentőségű dátum mind az egyház történetének jelenlegi szakaszában, mind az én pápaságomban. Ennek az enciklikának az a kiváltság jutott osztályrészül, hogy kibocsátásának negyvenedik évfordulójától a kilencvenedikig a pápák ünnepélyes dokumentumok kibocsátásával emlékeztek meg róla; elmondhatjuk, hogy a Rerum novarum sorsát a történelemben ritmikusan alakították más dokumentumok, amelyek felhívták rá a figyelmet és ugyanakkor aktuálissá is tették (2). Ha én most, számos püspök, egyházi intézmény, egyetemi központ, vállalati vezető és munkás egyéni vagy' kollektív kérelmének eleget téve, a századik évforduló alkalmából ugyanígy járok el, mindenekelőtt azt a köteles kegyeleti adósságot szeretném leróni, amellyel az egész egyház a nagy pápának és „hallhatatlan dokumentumának” tartozik (3). Rá szeretnék arra is mutatni, hogy a gazdagon tápláló nedv, amely ebből a gyökérből árad, nem apadt el az évek múlásával, hanem éppen ellenkezőleg, még termékenyebbé vált. Ezt tanúsítják a különböző jellegű kezdeményezések, amelyek ezt az ünneplést megelőzték, nyomon kísérik és követni fogják, püspökkari konferenciák, nemzetközi szervezetek, egyetemek és akadémiák, szakmai szövetségek és más intézmények vagy egyének részéről a világ számos térségében. 3