Jávor Béla (szerk.): Az én novellám (Budapest, 2019)

2004 augusztus első hetében a Ge­­menci-erdőben ültem egy Duna­­parti vadászház teraszán. Egyedül voltam, hiszen még nem kezdődött el a vadászszezon. Ekkor jutott eszembe ennek a kö­tetnek az ötlete: megkeresem köze­lebbi-távolabbi barátaimat, ismerő­seimet, hogy válasszák ki kedvenc novellájukat, és írják le néhány mondatban, miért éppen ezt válasz­tották. „Madarat tolláról, embert barátjáról” - szól a régi mondás, mely igaz. Ám embert nem csak ba­rátjáról, de kedves novellájáról is meg lehet ismerni. Természetesen ez a választás a le­hetetlenre irányul, hiszen nincs egyetlen novella, legfeljebb novellák vannak, melyekből egyet kiemelünk valamiért, de a másik három-négy ugyanannyit ér. Kisvártatva elkezd­tek érkezni a válaszok. Jó játéknak tűnt az egész, hiszen nem lehet el­dönteni, melyik a magyar vagy a vi­lágirodalom legjobb novellája, még akkor sem, ha ebben a kérdésben olyan közismert személyek szavaz­nak, mint e könyvben. Jávor Béla

Next