Jelenits István et al.: Emberismeret és etika (Budapest, 2013)
VI. Szeretet és erkölcs
VI. Szeretet és erkölcs Kérdések:- A lazán kocsi elé kötött lovat „szabadosnak” nevezik. Mit jelent ez az erkölcsben?- Skóciában él a „leopárd-ember”. Külsejét, fogazatát, étrendjét a leopárdéhoz alakította. Elszigetelten él, de sátrában ott a rádió. Mi a véleményed próbálkozásáról?- Jichak Rabin gyilkosa mosolyogva állt bírái elé. Hogyan ítéled meg a terrorista szabadságát?- Életedben milyen korlátokat érzékelsz? Vannak-e hasznos korlátok?- Mire gondolhatott Pál apostol, mikor ezt írta: „Mindent szabad nekem, de nem minden használ.” Önmegértés és szeretetkapcsolat Ahogyan korábban láttuk, a szeretet a másik ember javának akarását jelenti. Ez az önátadásban válik teljessé, amely az ember részéről mindig áldozatot jelent. Az önátadás és az áldozatvállalás mindig feltételezi azt, hogy az ember tisztában van saját egyéni értékeivel, amelyekkel a másikat gazdagítani fogja. A következőkben az önmegértés legfontosabb jellemzőire mutatunk rá.- Önmagunk megértése sajátos öntudatra ébredés, tudatosítás. Az embernek tudatosítania kell, hogy vannak genetikai adottságai, családi, társadalmi és földrajzi körülményei, s ezek ellenére szabad személy. Születtek már nehéz genetikai adottsággal kiváló emberek, akik bámulatos műveket alkottak (L. VAN BEETHOVEN, H. DE TOULOUSE-LAUTREC). Igen nehéz körülmények zseniálissá formáltak embereket (JÓZSEF ATTILA, TAMÁSI ÁRON).- Az önmegértéshez tudatosítani kell továbbá, hogy olyan egyedülálló értéket hordoz személy-mivoltában mindenki - én is -, hogy teljesen természetes az önmegvalósítási szándéka, vagyis annak meglátása, hogy mint nagy érték, értéket tud létrehozni, s ez az életben a feladata. Szépen fogalmazza meg ezt a gondolatot VÖRÖSMARTY MIHÁLY: „Mi dolgunk a világon? küzdeni / Erőnk szerint a legnemesbekért.”- Az önmegértéshez az embernek azt is fel kell ismernie, hogy mennyire szükséges és fontos számára a többi ember, akikkel kapcsolatba léphet, akikkel közösséget alkothat. Szerethet és szerethetik őt is, ami életének legfontosabb közege lesz. Martin Buber szerint: „Az egészen őszinte igazság: a dologi valóság nélkül nem élhet az ember. De aki egyedül csak ezzel él, az nem ember.” Ezzel Buber azt mondja, hogy szükség van a személyes kapcsolatokra. „A személyiség nem létezik, csak más felé, nem ismeri meg magát, csak más által, nem találja meg magát, csak másban.” (MOUNIER) „Nem tudok önmagámmá válni anélkül, hogy ne kapcsolódnék valakihez...” (JASPERS) 105