Jerney János (szerk.): Magyar nyelvkincsek Árpádék korszakából 1. (Pest, 1854)
Előszó
E-L ö S Z ó. Sajnosán és vizsgálódásaik nem kis hátrányával érzék a’ nyelvbuvárok irodalmunk azon hiányát, mely honi régiségeinkben, nevezetesen okleveleink-, törvényeink-, krónikáink- ’s egyéb írott emlékeinkben tömérdek számánál elhintve találtató magyar szók eddigelő egy halmazban nem birtokolásából származott; a’minemü szók kéttelenül a’ parduczos ősök fogalmait, eszme- és szójárását híven tükrözvén, méltán eredeti kincsek ’s keleti drága gyöngyök gyanánt tekintendők. E’ hézagot kívántam betölteni, midőn az árpádiak korszakát a’ XIV-dik század első évéig fölkarolva, a’ hely-, határ-, vidék-, hegy-, völgy-? erdő-, folyó-, család-, személy-, hivatal-, eszköz’s egyébb ide vonatkozó, bármirészben magyar szóértelmet tartalmazó neveket és szólásformákat összegyüjtvén, szótáralakban körülbelül mintegy ötezer vezérszóval ellátva közrebocsátom*). Fáradozásom sikeréről a’ czikkek és tárgyak érdekessége ’s gazdagsága nyujtand bizonyságot, mely által egyszersmind hajdani nyelvünk tömör valamint hajlékony tulajdona állitatik világ elé : itt csak kutforrásimról és eljárásom modoráról akarok kellő útmutatás kép pár szót ejteni. Kutfőkül használtam mindazon okleveleket, melyek sz. István 1001-diki alapitó levelétől kezdve 1301-ig királyaink ’s más jeles ') Némely hirdetésekbe 6000 szám csúszott be hibásan 5000 helyett.