Jobbágyi Gábor: Orvosi jog. Hippokratésztől a klónozásig (Budapest, 2014)
II. rész: Az orvosi jog általános része
Az orvosi titok a magántitok körébe tartozik, ezen belül is a hivatásbeli titok kategóriájába, melyet véd a polgári jog is [Ptk. 81. § (1) bek.]. Az orvosi titok megsértése bűncselekmény is [Btk. 177. §]. A mai egészségügyi intézményekben a beteg kezelését különböző csoportok végzik, akik mind hozzájuthatnak a beteggel kapcsolatos orvosi titkokhoz; e csoport tagjait egymással szemben nem, de külső személyek irányában mindannyiukat titoktartás terheli. A beteg határozza meg, hogy az orvosi titoktartás körébe eső tényekről, adatokról kinek adható felvilágosítás. Bizonyos esetekben az orvost azonban felmenti a törvény a titoktartási kötelezettség alól: a) Közérdek. Bizonyos esetekben a törvény kötelezi az orvost a titoktartási kötelezettség megsértésére. Ez a helyzet pl. az apaság megállapítási, szülői felügyelet megszüntetése iránti perekben, ahol az orvost tanúzási kötelezettség terheli. A hatósági jogkörben eljáró orvosnak (pl. tisztiorvos) van, más orvosnak feljelentési kötelezettsége nincs csakúgy, mint minden magyar állampolgárnak a legsúlyosabb államellenes bűncselekmények kivételével. Ez nem jelenti azt, hogy az orvos ne tehetne feljelentést saját elhatározásából, ha bűncselekmény elkövetése jut a tudomására (pl. emberölés, súlyos testi sértés). Általában az orvosnak bejelentési kötelezettsége van a fertőző betegségekről. A titoktartási jog körébe tartozik, hogy a beteg meghatározhatja, hogy a kezelésében részt vevő személyek mellett kik lehetnek jelen a gyógykezelésénél (pl. orvostanhallgatók). A tudományos közlések nem sérthetnek orvosi titkot. E körben egyes betegek bemutatása csak személyük teljes anonimizálásával, felismerhetetlenségükkel lehetséges. Az orvosi titoktartás időben kötetlen, kiterjed a beteg halála utáni időszakra is. Ezért véleményem szerint a neves személyiségek betegségeinek haláluk utáni elemzése titoktartási, s kegyeleti jogot sért (pl. József Attila, Semmelweis Ignác, Ady Endre stb.). b) Tanúzás. Főszabályként az orvos a beteg betegségével kapcsolatos büntető és polgári ügyben, hatósági eljárásban nem tanúskodhat, kivéve, ha a beteg felmentést adott a titoktartás alól, vagy a törvény mentesíti e kötelezettség alól. Az intézmények hatósági eljárásokhoz kötelesek törvényben meghatározott esetekben a beteggel, betegségével kapcsolatos adatokat átadni a hatóságnak (pl. bűnüldözési célból). A hatóságot (bíróságot) azonban ebben az esetben is titoktartási kötelezettség terheli. Az adatvédelemhez való jog szoros összefüggésben van a titoktartási kötelezettséggel, hiszen ez utóbbi is általában „adatra” vonatkozik. Az adatvédelem a rendszerváltozásig gyakorlatilag nem létezett hazánkban. Az egészségügyi intézmények a betegek részére nem tették hozzáférhetővé a rájuk vonatkozó iratokat, feljegyzéseket. Ennek fő oka az volt, hogy tartottak attól, hogy egy kártérítési perben önmaguk ellen szolgáltatnak bizonyítékot. Az intézményi tartózkodás az adatvédelemmel szemben bizonyos szempontból érthető; szemben a jogászi racionalitással, pontos meghatározásokra törekvéssel, az orvos a kezelés során sokszor valószínűségeket fogalmaz meg, többfajta gyógymóddal próbálkozik nem biztos sikeresen a gyógyítás szabadsága alapján. így lehet, hogy a korrekt dokumentációval önmaga ellen bizonyít. 60