Jókai Anna: Ember a harmadik évezredben. A művész felelőssége - Haza a magasban 5. (Budapest, 2003)

Jókai Anna: Ember a harmadik évezredben. A művész felelőssége

Kedves Barátaim! Köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttek. Bármiről nyilvánít az ember véleményt, az a legfontosabb, hogy legyen mérték, amihez igazodik, és legyen egy olyan mérce, amivel a dolgokat méri. Ma mindenki úgy mond­hatja a maga vélt igazságát, hogy voltakép­pen nem is tudja, hogy mihez viszonyít. Én remélem, hogy ebben a körben mindannyian tudjuk, hogy van közös viszonyítási pon­tunk, amihez képest meg lehet ítélni a világ jelenlegi állapotát, ennek a kis országnak az állapotát is, és saját lelkűnknek az állapotát is. Én azt gondolom, hogy az életünkben ez a mérték és ez a mérce az a világban kétezer évvel ezelőtt megjelent lény, akit Krisztus Jézusnak hívunk. Éppen ezekben a napokban hallottam valakit, aki azt mondta nekem, hogy „Ked­ves Anna, hát azért az nem úgy van... olyan sok jó út vezet el bennünket az isteni igaz­sághoz, olyan sok út.” Csakhogy előttem felsejlett egy kép, láttam azt a sok-sok utat, ami valóban vezeti az embereket, sok eset­ben vargabetűvel, esetenként zsákutcába, ahonnan vissza kell fordulni, és újra neki 3

Next