Jókai Anna: Ember a harmadik évezredben. A művész felelőssége - Haza a magasban 5. (Budapest, 2003)
Jókai Anna: Ember a harmadik évezredben. A művész felelőssége
Kedves Barátaim! Köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttek. Bármiről nyilvánít az ember véleményt, az a legfontosabb, hogy legyen mérték, amihez igazodik, és legyen egy olyan mérce, amivel a dolgokat méri. Ma mindenki úgy mondhatja a maga vélt igazságát, hogy voltaképpen nem is tudja, hogy mihez viszonyít. Én remélem, hogy ebben a körben mindannyian tudjuk, hogy van közös viszonyítási pontunk, amihez képest meg lehet ítélni a világ jelenlegi állapotát, ennek a kis országnak az állapotát is, és saját lelkűnknek az állapotát is. Én azt gondolom, hogy az életünkben ez a mérték és ez a mérce az a világban kétezer évvel ezelőtt megjelent lény, akit Krisztus Jézusnak hívunk. Éppen ezekben a napokban hallottam valakit, aki azt mondta nekem, hogy „Kedves Anna, hát azért az nem úgy van... olyan sok jó út vezet el bennünket az isteni igazsághoz, olyan sok út.” Csakhogy előttem felsejlett egy kép, láttam azt a sok-sok utat, ami valóban vezeti az embereket, sok esetben vargabetűvel, esetenként zsákutcába, ahonnan vissza kell fordulni, és újra neki 3