Kalmár Gusztáv: Ismeretlen népek, névtelen földek. A nagy felfedezők küzdelmei a fekete világrészeken (Budapest, 1929)
Első kutatók Afrika partvidékein
Első kutatók Afrika partvidékein. A történelem tanúsága szerint Afrika partvidékeinek kutatása igen régi időbe nyúlik vissza. Krisztus Urunk születése előtt ezer esztendővel már hajók jártak Afrika keleti partjai mellett, hogy a bennszülöttektől aranyat, elefántcsontot, fűszereket vegyenek. A hajósok csaknem kivétel nélkül föníciaiak voltak. Csodálatosan nagy szerepe volt ennek a kis népnek az emberiség történetében. Hazájuk ott terült el a Földközi-tenger keleti végénél. Csak keskeny földsáv volt az egész : esőtlen, száraz vidék. Az ivóvizet ciszternákban kellett összegyűjteni a téli esőzések idején. A földet csak itt-ott lehetett művelni. De nem is a szárazföld mostoha adományaiból tengették életüket. Nyugat felé ott ringott előttük az ókor legjobban ismert, legsűrűbben járt tengere : a Földközitenger. A keskeny partszegély mögött ott emelkedtek a Libanon magas hegyláncai, amelyeket akkor még gyönyörű cédrus-erdők borítottak. A sovány földön való küzködés helyett a föniciaiak a tengert választották megélhetésük színteréül. Már a II. évezredben Krisztus születése előtt hajóik, amelyek a legkitűnőbb hajóanyagból, a Libanon cédrusaiból épültek, véges-végig járták a Földközi-tengert. Ők kutatták ki először Afrika északi partjait, de nevükhöz fűződik Afrika első körülhajózásának története is. Herodolos, a nagy görög történetíró szerint II. Necho egyiptomi fáraó Krisztus előtt 600 körül expedíciót szervezett föníciai hajókból, hogy Afrikát, vagy mint a fekete kontinenst akkor nevezték, Libiát körülhajózzák. A föniciaiak vállalkoztak erre a hatalmas feladatra. A Vörös-tengerből indultak el délnek. Az akkori szokásnak megfelelően mindenütt a partok mellett haladtak. Ezért i 3