Kandra Kabos: Az ezeréves Károlyiak - A Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának felolvasó üléseiből 1. (Budapest, 1894)
I. Élő régiségek
Élő régiségek. A milleniumi előkészületek lázas tevékenységgel folynak, s történelmi kiállításunkra szépen gyűlnek a történeti kincsek. Csak hadd gyűljenek! A kova-nyílhegytől a lovagi kor vasöltözetéig, a játékszerű agyag-állatalakocskáktól Szent- Margit imádkozó oltáráig, vagy az Úr asztalára való zománczos aranypohárig mindenikre rá van nyomva saját századának munkás készsége, eleven hite és olykor nehéz küzdelme is. Mint a középkori családi levelek szakadozott volta és olykori vérfoltjai súlyos időkre vallanak: úgy fogja nemzeti gyűjteményünk, főleg a kényelmi eszközök nagyobb hiányában, észrevehetővé tenni, hogy nemzetünk gondviselésszerű küldetését kimerítő munka és küzdelmek között teljesítette és szolgált nyugat népeinek élő kínai falúi Kelet pusztító áradatának ellenében. Történelmünk holt emlékeiről könnyű az átmenetei az élő régiségekre, és eszmetársitás útján szinte magától jön a kérdés: mely családaink a legidősebbek; kik lennének úri rendünkben olyanok, kiknek családi hagyománya mellett, hogy a pusztaszeri honalapítók egyenes ivadékai, bizonyitólag szólal föl a történetírás ? . . . Másutt az Aba nemzetség élő ágazataira mutattunk rá,1 ezúttal a Károlyi grófi családot vitatjuk ilyennek, csupán az lévén aggodalmunk, hogy szerénységükben hallgatag tudósainkat is netalán foglalkodtatván e kérdés, czéltalanul pazaroltuk az időt. I. 1 Kajlára Kabos: Aba Samu király Budapest. 1891. 154. 1. 1*