Karácsonyi János: Szent Gellért csanádi püspök és vértanú élete (Budapest, 1925)

ELŐSZÓ. azánknak két legnevezetesebb eseménye, a hon­alapítás és a keresztény hitre való áttérés, jelen­tőségükhöz mérve s a részletekre nézve nagyon ismeretlenek. Ennek oka nem más, mint az ezekre vonatkozó történeti adatok hiánya. A honalapítást elbeszélő hősdalok elvesztek, mert «verba volant», a szavak elrepülnek. A keresztény hitre való áttérésben pedig épen azok voltak legjobban elfoglalva, akik egyedül lettek volna képesek nemzetünk megtérésének s e megtérés minden részleté­nek följegyzésére : papjaink és szerzeteseink. Mikor már arra jutottak, hogy történetírásra is maradt idejük, az idő elhaladt, elvitte magával azokat is, akik részletesebb tudósítást adhattak volna a szemök előtt történt dolgok­ról. A XII. és XIII. századnak tudásvágyát nemzetünk ezen két, korszakalkotó eseményéről Szent István életírói, Hartvik, Anonymus és a krónikások már csak elmosódott, legendaszerű hagyományokkal tudták kielégíteni. Ilyen körülmények között még szerencse hazánk történetére nézve, hogy két Csanádi kanonok, Szent Gellért iránt érzett tiszteletüktől sarkaltatva, mindjárt a XI. szá­zadban följegyzé, amit róla tudott. Nem egész tökéletes a tőlük szerkesztett életirat, az első kivált nagyon rövid, de azért épen elég arra, hogy belőle megismerjük, minő férfiak voltak azok, akik nemzetünket, ezt a nyakas, büszke népet, Európa legjobb harcosait, Krisztus szelíd járma alá hajtották 1 · 1* 3

Next