Katolikus naptár az 1947. évre (Budapest, 1947)
RÓMA Irta: MINDSZENTY JÓZSEF' bíboros-hercegprímás Rövid negyedév leforgása alatt kétszer jártam az örökvárosban. Ez a város megmutatkozik mint antik Róma, mint katolikus Róma és mint Mussolini Rómája. Az első és harmadik omladozó város; az elsőt az idő enyészet-foga, a harmadikat mindjárt legelső külső erőfeszítése, a világháború kezdte ki. A katolikus Róma az időfelettiség jellegét hordja magán. Nemcsak a 2000 év fogta meg itt a rozsda, az enyészet hatalmát, de még a legutolsó világháború légi és földi pusztító erői is tisztelettel álltak meg vele szemben. A Szent Péter-bazilika ragyogó felirata: Portae inferi non praevalebunt — mintha az egész katolikus Rómán végigvonulna. Amit az Űr mondott Szent Péternek, mint az Egyház sziklájának, az jelentkezik a világegyházat megjelenítő Róma városában is. Péter meghal, de a pápa él. A pápák egymást váltják, de az Egyház egyre él, amíg egyetlen halhatatlan léleknek szüksége van rá. 1946-ban 32 új bíborost várt magába az örökváros Középeurópából és Amerikából, Ausztráliából és Kínából, Afrikából és Kanadából. Amikor a 32 új bíboros, Newyork, London, Berlin, Esztergom bíborosa egymás mellett vonult a pápai trón felé, Jézus Krisztus földi helytartója, a közös atya lába elé a bíborosi kalap vételére: akkor éreztem meg az Egyház és Róma tér- és időfelettiségét. Ennek párja nincs sem a történelem lefolyt vizein, Nagy Károly, Napoleon korában, sem ma, a három nagy idejében. Ide kicsi a föld egyhatoda, egyötöde, a 150—200 millió emberes világbirodalom. Egyikük csak tegnapi hozzáképest; a másikak bölcsőjükből már V2—1 évezredes Egyházat, pápaságot láttak. És 1946-ban, amikor békekísérletre ültek össze a nagyok és nemzetek, az Egyház tanítását vették át nyitánynak, hogy valami jó is, komoly is legyen ebben a komor és szomorú béketárgyalásban. És tiszavirág lesz ez a „béke" is, mint a bécsi kongresszusé, a San Stephanoé, Trianon I.-é. Az Egyház, Róma pedig áll megingathatatlanul, mint az igazság oszlopa és erőssége (1. Tim. 3, 15.) „békék", világhatalmak omladékain és „nagyok" sírjain, hazugságok és bűnök leleplezésein. Feléje tör a szenvedő, küzdő Egyház reménysége, felette ragyog a győzedelmes Egyház fénye és Jézus keresztje, amelyet Róma hirdet a világ minden népének, lelkének.