Kemény András - Vadász Ágnes (szerk.): Égre néző. Isten jelenléte a magyar költészetben (Budapest, 2022)
Áder János: Ajánlás
Ajánlás Még csak 19 esztendős volt József Attila, amikor 1924- ben perbe fogták Lábadó Krisztus című verséért. Más idők jártak, az eljárás indoka - vallásgyalázás - akkortájt gyakori vádnak számított; az ifjú Babits Mihály is hasonló okból járta meg a bíróságot. A többiekéhez képest József Attila pere másként, jog- és irodalomtörténeti értelemben is tanulságosan alakult. Ügyvédje, Vámbéry Rusztem ugyanis elszántan igyekezett bebizonyítani, hogy a verset félreértik. Minden lehetséges jogorvoslati fórumot megjárt védence érdekében, s az első kudarcok után végül harmadfokon sikerült felmentetnie a költőt. A Kúria semmisségi ítélete kimondta: „a cím alatt a költeményből kitűnőleg a földi igazságtalanságok ellen lázadó embert kell érteni, aki az isteni igazságosság megvalósulását kéri az Istentől.” A per során tehát a jogelvek mellett esztétikai érvek ütköztek. A vitázók értelmezni, magyarázni próbálták a szöveget: azt fejtegették, vajon mit is gondolhatott, üzenhetett a verselő bizonyos szavak, metaforák használatával. Olyasmit igyekeztek kibontani, amit majdhogynem lehetetlen: az Istenhez szóló, őt kereső, vele perlekedő, hozzá menekülő, tőle megoldást remélő ember legbensőbb vívódásait, „égre néző” lelkét. Jogi és művészi jelentőségén túl miért érdekes számunkra ez a történet? Mert a hit, a természetfölöttihez .