Keresztúry Rókus: Sugárzó lelke tovább világít. 'Sigmond Lóránt O. Cist. írásai - Zirci könyvek 1. (Budapest, 2000)

Függelék

282 Függelék Párizsi látomás Ahogy ott átmegy, vállra vetve a táska szíjját, nagy serényen, megtört mosollyal, fáradatlan (csak a halálig fáradunk), most messze gondol: pár kis ember a zsámolyáról indult útnak ajkáról vette a tanítást s^a szürkeségét köpönyegnek. Őtőle indult hosszú útra, hívó nagy csillagok nyomában. Rájuk gondol, meg mindazokra, akiknek osztja testét-lelkét, (test nélkül lelket hogyan adna?) - rájuk gondol, mindannyiukra: a megcsalódott bús fiakra, egy jobb reménység gondjai közt megcsontosodott férfiakra, s az évek sűrű fátyolán át (múltból? jövőből? - ó, ki tudja?) idevilágló otthonokra. S hogy rájuk gondol, Őrá gondol, ki magát osztva osztja őt is (test nélkül lelket hogyan adna?) s úgy ballag át az utcatesten - öreg tanár estéli sétán bolond gondokkal megrakodva - a táska szíját vállra vetve, kissé görnyedten vállra vetve. Nem nézi senki. Szíve mélyén fehér ruhában, lassan lépve fehér ruhások élén ballag. Párizs, 1959.

Next