Kereszty Rókus: Jézus Krisztus. Krisztológiai alapvetés (Budapest, 1995)
Második rész: Történeti krisztológia
Biblikus krisztológia 129 Ez az abszolút uralom azonban az utolsó ítélet előtt rejtett marad és csak a hitben ismerjük fel. Úgy uralkodik, hogy a Sátán tevékenységét, a bűn, szenvedés és halál látszólag értelmetlen útvesztőit is az Istent szeretők javára fordítja. Az Egyház ezért a Szentlélek ihletésére szüntelenül várja „az Úr napjá"-t, rejtett jelenlétének dicsőséges kinyilvánítását (lKor 1,7). Az Újszövetség az ősi arám liturgia felkiáltásának görög változatával végződik: „Ámen, jöjj, Úr Jézus!" (Jel 22,20). 2. Jézus az Isten Fia Az „Úr Jézus" cím kifejezi az Egyház hitét abban, hogy a feltámadt Jézus az Istennel azonos hatalom és felség, továbbá, hogy Isten az emberiség és a kozmosz feletti hatalmát Jézuson keresztül gyakorolja. Mivel mind Isten mind Jézus Úr az Újszövetség szerint, ez a cím nem világosít fel arról, hogy mi a kapcsolat Jézus és Isten között. Az apostoli egyház sok címmel ruházta fel Jézust: „Isten Szolgája", „Próféta", „a Szent és Igaz", „Messiás", „Úr" és „Isten Fia". Az első három hamarosan kiveszett a használatból. A „Messiás" a görög Christos formájában Jézus nevének része lett. Az „Úr" fennmaradt a liturgiában. De az igehirdetésben és katekézisben a legnépszerűbb cím egyre inkább az „Isten Fia" lett. Az „Isten Fia" cím az előzőknél sokkal kifejezőbb: az egész Újszövetség összefüggésében nézve egyszerre kimondja Jézusnak az Istennel való egyenlőségét és meghatározza az Istennel való kapcsolatát. Ennek a címnek is ószövetségi gyökerei vannak s az új transzcendens tartalom az ószövetségi jelentés hátteréből emelkedik ki. Az Ószövetség Izrael népét Isten elsőszülött fiának tekinti (Kiv 4,22); 2Sám 7,12—14 szerint a Dávid nemzetségéből való király is Isten fia; Zsolt 2,7 arról énekel, hogy Isten a trónraemelés aktusában a dávidi királyt fiává nemzi. Ezen az alapon több újszövetségi szöveg konkrétabb jelentést kap: Mt 2,15 szerint az Egyiptomból visszatérő Isten Fia az új eszkatologikus Izraelt jelképezi. Jn 1,49-ben Nátánael messiáskirályi értelemben hívja Jézust Isten Fiának. Az evangélisták számára tehát, akik Jézus egész történetét a feltámadás fényében értik meg, Jézus azért a tökéletes eszkatologikus Izrael és azért az igazi Messiáskirály, mert Isten valóságos, transzcendens értelemben vett Fia.228 Á legősibb, viszonylag részletes szövegünk Jézus istenfiúságáról a Római Levél elején található kérügma, amelyben Pál összefoglalja az ősegyház hithirdetését. Eszerint az Isten evangéliuma