Kodolányi János: Zárt tárgyalás. Tanulmányok, vitairatok, emlékezések (Budapest, 2003)
Utószó
UTÓSZÓ Utószómat nem a kötet szerzőjének, Kodolányi Jánosnak a fiaként, hanem szerkesztőjeként írom. A Zárt tárgyalás - tanulmányok, vitairatok, emlékezések című válogatás látszólag össze nem tartozó írásokat gyűjt egybe. Kodolányi János irodalmi munkássága a kifejezetten szépirodalmon - regények, elbeszélések, költemények, színművek - kívül jelentős méretű publicisztikai, irodalomelméleti (pl. kritikák, ismertetések), művelődéstörténeti, kultúrfilozófiai tevékenységet is ölel magába. A Zárt tárgyalás publicisztikai, valamint kultúrfilozófiai munkásságából készült válogatás, azonkívül Arvi Järventaus finn íróhoz, valamint Móricz Zsigmond magyar íróhoz fűződő kapcsolatait mutatja be emlékezés alakjában. Kezdő, fiatal íróként ormánsági paraszti tárgyú novellája, a Sötétség, az első olyan munkája, amelyet irodalmi alkotásként benyújthatott közlésre a Nyugat című folyóiratnak. A Nyugat akkor már igényes, tekintélyes folyóirat volt, a benne megjelenő novellák, versek, valamint bírálatok elismerést adtak a szerzőnek. A benyújtott elbeszélés személyes élményeken, tapasztalt megfigyeléseken nyugvó írás a realista és a naturalista ábrázolás határán, ám több benne a realizmus, mint a naturalizmus. Szereplőit tájszólásban beszélteti. Apám szépirodalmi munkásságának kezdetét mindig a Sötétség megjelenésének az idejével jelölte. Az ormánsági családokban szerzett élmények korán figyelmeztették a társadalom pusztulásának a jeleire. Az egykének nevezett születésszabályozás akkortájt az Ormánságon kívül némely somogyi vidékre, valamint a Sárközre volt jellemző. A jelenség kezdetét szociográfusok már a 18. században megfigyelték. A jelenség vizsgálata késztette több cikkének a megírására. Közöttük az elsők közé tartozik az A hazugság öl című, 1927-ben szerkesztett s nyomtatásban kiadott memoranduma. A Huszár Károlynak, az országgyűlés akkori 367