Kodolányi János: Zárt tárgyalás. Tanulmányok, vitairatok, emlékezések (Budapest, 2003)
Egy marok föld - Emlékeim Móricz Zsigmondról
kel, angyalokkal, szentekkel s szép festményekkel zsúfolásig tömött lakására, szívesen fogadott, tán egy órát is beszélgetett velem, azonban találkozásunknak annyi eredménye sem lett, hogy a legkisebb segélyösszeget folyósították volna. Babits megostromlásában Németh László járt elöl. Mindent elkövetett a gorombaságig. Felbőszült sivár anyagi helyzetünkön, méltatlannak látta sorsomat, érzékeny lelkiismerete tán fölös mértékben is gyötörte. Személyes találkozásaik alkalmával, levélben, telefonon, minden elképzelhető alkalommal síkraszállt értem - hasztalan. Babits merev volt és konok. (Nem is kaptam díjat 1937-ig, amikor már nyilvánvaló volt, hogy Móricz Zsigmondhoz fűződő barátságom megszakadt, s föléledése nem is várható. Meg aztán A vas fiai című történelmi regényemmel igen nagy erkölcsi sikert arattam, művemet Schöpflin a XX. század magyar irodalmáról írt tanulmányában a legjobb történelmi regények mellé helyezte, többé nem térhetett ki Babits sem a díj megítélése elől. Csaknem hajszálig olyan volt a helyzetem ezen a téren, mint József Attiláé. Miután sihederkorom óta mindmáig szocialista voltam, a gazdasági válság éveiben szinte törvényszerűen csatlakoztam az illegális kommunista mozgalomhoz. Tevékenykedtem a Vörös Segélyben, csúfondáros jeleneteket írtam a Természetbarátok számára, amiket aztán vasárnapi kirándulásaikon eljátszottak, cikkeim jelentek meg a kolozsvári Korunkban, leveleztem Gaál Gáborral, szemináriumi előadásokat tartottam kárpitosoknak, a Bartha Miklós Társaságban szocialista irányú felolvasásokkal szerepeltem, a vitákban nagy vehemenciával védtem a szocializmus igazát. Kis csoportunk szellemi feje akkoriban Madzsar József dr. volt, tagjai között Gergely Sándor, József Attila, Nagy Lajos, Horváth Márton, Jeszenszky Molnár Erik, Schönstein Sándor, Pákozdy Ferenc, Szántó Zoltán, Dési- Huber István és még több más, ismert ember tevékenykedett. Illyés Gyulával, József Attilával lapot is indítottunk, ezt azonban, mint említettem, már a nyomdában elkobozta a rendőrség. Majd ugyancsak szerkesztettem a Forrás című irodalmi és kritikai folyóiratot, bár ezt sem lehet „folyó”iratnak mondani, mert hamar megrekedt. Alig kell mondanom, hogy e buzgó tevékenységem korántsem segítette írói érvényesülésemet. Novelláimat itt is, ott is visszautasították, ha pedig elfogadták, várhattam a megjelenésüket. Amilyen 308