Kóródy Miklós (szerk.): Képes olvasókönyv. Különös tekintettel az eperfatenyésztésre (Budapest, 1908)
163. Kóródy M.: A téglagyárban
196 Küzd, fárad, tanul, szenved s idővel bő jutalmát veszi munkájának. A hazát nem ismerő csavargó emberek csábítására ne hallgassunk. Ezek sok pénzt kapnak a hajótulajdonosoktól azért, hogy a népet kivándorlásra csábítják s így a hajóra utasokat szereznek. Ezek lelketlen emberek. A szegény ember nyomorúságából húznak hasznot. A kivándorló nem magának, hanem ezeknek a csalóknak dolgozik. Ha itthon marad, akkor magának dolgozhatik. 163. A téglagyárban. Az egyik csatószegi mező felette alkalmas arra, hogy földjéből téglát és cserépzsindelyt készítsenek. Épen maga Incze bácsi jutott arra a gondolatra, hogy egy téglagyárat rendezzen be. Nagy vasútépítés folyt a vidéken. A téglára, cserépzsindelyre égető szükség volt. De akármily egyszerű is a téglagyártás. Csatószegben senki sem értett hozzá. Incze bácsi Erdővidékről hozatott egy munkavezetőt és négy munkást. De a faluból is beállított 10—15 legényt, leányt, hogy ezt az elég jó keresetet adó munkát megtanulják. A Rákosi gyermekek sokszor félnapig is elidőztek a téglavető gyárban. Látták, amint négy-öt legény kiássa a földet s targoncán a taposó gödörbe viszik. A taposó gödör egy deszkával kipadlózott és kikerekített hely volt Yízvezető csatorna nyílt belé. A gödörbe hordott agyagra vizet bocsátottak. Majd 4-en, 5 en belé állva jól összetaposták. Az így kidolgozott agyagot a formába belégyúrva vizes fakéssel egyenesre levágták s készen volt a tégla. Amilyen alakú formát használtak, olyan lett a tégla is. Csináltak olyan téglát, amit nem is égettek meg. Ez a vályog. De kisebb téglákat igen sokat csináltak olyat, amelyet még ki kellett égetni. E célra szolgált az égetőkemence. Ebben égették a cserépzsindelyt is. A cserép-