Kóródy Miklós (szerk.): Magyar olvasókönyv. Az"egyik év" és"másik év" elve alapján. Az elemi népiskolák V. és VI. osztálya számára heti beosztással (Budapest, 1910)

Egyik év

102 bíbornok s elmondta, minő kár volt megkötni a békét, hogy az európai fejedelmek, a görög császár, Velence stb. alig várják a törökök elleni háborút, hogy mind segíteni akarnak s Ulászló király megszegve esküjét, amit a szegedi békére tett, valósággal újból megkezdte a háborút. Várná­nál, a Fekete-tenger partján történt a döntő ütközet, amelyet Hunyadi olyan ügyesen rendezett be, hogy már-már a győzelem mosolygott a magyar fegy­verekre s ekkor a király, hogy ő is részes legyen a dicsőségben, csatába keveredett, mikor is a janicsárok leütötték lováról s felkoncolták, fejét póz­nára tűzve mutogatták a magyaroknak, akik ettől megrémülve, fejüket vesztve futottak a csatatérről. Isten megbüntette az esküszegést, Julián bíbornok is a csatatéren maradt, de a jó Isten Hunyadi életét megmentette. Még egy csatát vesztett Hunyadi a török ellen 1448-ban a Rigómezőn s ekkor szerb fogságba is került, de újból szerencsésen meg­menekült. Hunyadinak itthon is sok ellensége volt. Irigyel­ték tőle, hogy alacsony származása mellett is az ország kormányzóságáig fölemelkedett. Különösen Cilléi Utrik volt Hunyadinak halálos ellensége s ahol csak tehette, ártott Hunyadinak, sőt egy alkalom­mal meg is akarta öletni, de Hunyadi elővigyázó volt s egy kis csapattal kísértette magát, akik Ciliéi embereit lefegyverezték. Hunyadi ekkor Ciliéit meg­ölethette volna, de ő nagylelkűen megbocsátott. 1456-ban II. Mohamed szultán újból hazánk ellen indult, 800 ágyúja és 150.000 embere volt; abban az időben óriási hadsereg. Célja volt Nándor­fehérvár elfoglalása. A Hunyadira irigykedő főurak

Next