Kóródy Miklós (szerk.): Magyar olvasókönyv. Az"egyik év" és"másik év" elve alapján. Az elemi népiskolák V. és VI. osztálya számára heti beosztással (Budapest, 1910)
Egyik év
102 bíbornok s elmondta, minő kár volt megkötni a békét, hogy az európai fejedelmek, a görög császár, Velence stb. alig várják a törökök elleni háborút, hogy mind segíteni akarnak s Ulászló király megszegve esküjét, amit a szegedi békére tett, valósággal újból megkezdte a háborút. Várnánál, a Fekete-tenger partján történt a döntő ütközet, amelyet Hunyadi olyan ügyesen rendezett be, hogy már-már a győzelem mosolygott a magyar fegyverekre s ekkor a király, hogy ő is részes legyen a dicsőségben, csatába keveredett, mikor is a janicsárok leütötték lováról s felkoncolták, fejét póznára tűzve mutogatták a magyaroknak, akik ettől megrémülve, fejüket vesztve futottak a csatatérről. Isten megbüntette az esküszegést, Julián bíbornok is a csatatéren maradt, de a jó Isten Hunyadi életét megmentette. Még egy csatát vesztett Hunyadi a török ellen 1448-ban a Rigómezőn s ekkor szerb fogságba is került, de újból szerencsésen megmenekült. Hunyadinak itthon is sok ellensége volt. Irigyelték tőle, hogy alacsony származása mellett is az ország kormányzóságáig fölemelkedett. Különösen Cilléi Utrik volt Hunyadinak halálos ellensége s ahol csak tehette, ártott Hunyadinak, sőt egy alkalommal meg is akarta öletni, de Hunyadi elővigyázó volt s egy kis csapattal kísértette magát, akik Ciliéi embereit lefegyverezték. Hunyadi ekkor Ciliéit megölethette volna, de ő nagylelkűen megbocsátott. 1456-ban II. Mohamed szultán újból hazánk ellen indult, 800 ágyúja és 150.000 embere volt; abban az időben óriási hadsereg. Célja volt Nándorfehérvár elfoglalása. A Hunyadira irigykedő főurak