Koroncz László et al. (szerk.): Szeretetben - boldogan (Budapest, 1980)
Első rész: Keresztény vagyok
bűn és nem súlyos, vagy bocsánatos bűn. Halálos bűnnek pedig azt nevezzük, amely elfordít Istentől, és megfoszt az Ő kegyelmétől. Sajnos, a bűn súlyát nem mindig látja be az ember. József Attila is bevallja: „Én úgy hallgattam mindig, mint mesét a bűnről szóló tanítást. Utána nevettem is, - Mily ostoba beszéd... Én nem tudtam, hogy annyi szörnyűség barlangja szívem... most már tudom...” (Én nem tudtam) A szeretet találékony. Az emberé is, de Istené méginkább. A végtelen isteni szeretet nem hagyhatta az embert végleg a kárhozat útján, a boldogtalanságban. Az isteni szeretet emberi testet öltött Jézus Krisztusban, és belépett a történelembe, hogy kézzelfogható tanúbizonyságot tegyen arról a fontos de már elfelejtett igazságról, hogy Isten még bűnbeesése ellenére is mindvégig szereti az embert. Milyen történeti fórrá- —Jézus Krisztusról, mint sok tanúskodnak Jé- történeti személyről elsőzusról? sorban keresztény történeti források tanúskodnak, de említést tesznek róla nem keresztény történetírók is. így pl. Tacitus, római történetíró Annales c. munkájában, Josephus Flavius latin nyelvű zsidó történetíró, a Zsidó Háború és a Zsidó régiségek-ben, és később az ifjabb Plinius Traianus császárhoz írt levelében (117-18-ban). Említi még Suetonius római történetíró (Claudii 25, Neronis 16) és a zsidó Talmud is (43 a, 49 a, 104 b). 23