Koroncz László et al. (szerk.): Szeretetben - boldogan (Budapest, 1980)
Második rész: Keresztény házasságot kötötk
legjobb házasságban is lehetnek idők, amikor apálya van a szerelemnek és ezt a hűségnek kell áthidalnia. Enélkül a szeretet nélkül ki tudná megmagyarázni olyan elhagyott, megcsalt feleségek magatartását, akik évtizedeken át el tudják maguktól hárítani a tisztelők és kérők ostromát, s a viszontszeretetről lemondva is derűsen őrzik hűségüket. Vagy ki értené meg az olyan férjek reménytelenül is reménykedő várakozását, akik keserves magányukban így vigasztalják magukat: „Azt mondják, még összekerülünk volt feleségemmel”. Ezt mondta egy nagyon intelligens barátom, s amikor valóban összekerültek, eszébe sem jutott, hogy bármit is szemére vessen az évekig elváltán élő feleségének. Mi ennek a magyarázata? Erre adott választ nagyon egyszerű szavakkal a férj, aki sírva panaszkodott felesége hűtlensége miatt, és fájdalomtól elgyötörve sem tudott mást mondani: „Hiába, nem tudom eltaszítani, mert csak őt szeretem”. József Attilának Bibliai c. verse fejezi ki szépen ezt a gondolatot: „Tiszta vagyok, azért vagyok, mert szeretlek, látom én az Istent, amint szívét adja a szívednek. Hogy tebenned jött most elém, azt is látom. Ö az én örök szerelmem, s halálom. Most akár a történelem Európa két zugába szétzavarhat. Szerelmesen, mint én veled evezhettek föl a víznek. Csak az Istent, szerelmesem, az én szép nagy Istenemet megőrizzed! 80