Kránitz Mihály - Szopkó Márk: Teológiai kulcsfogalmak szótára (Budapest, 2016)
T
Trienti Zsinat- 182 Trienti Zsinat Trienti Zsinat* A T. Zs. (1545- 1563) jelentette a kát. egyház válaszát a reformációra. A 19. ökumenikus zsinatot III. Pál (ti549) pápa hívta össze az észak-itáliai Trentó városába. A T. Zs. pontosította a kér. tanítást és megújította az egyházfegyelmet. Három nagy időszakra oszlott. Az első teendő a reformátorok által felvetett problémák megtárgyalása volt, mint pl. a Szentírás és a szenthagyomány kapcsolata, ill. az eredeti bűn, a megigazulás és a szentségek kérdései (DS 1500-1630). Az V. Károly császár (t 1556) és III. Pál közti feszültség miatt a zsinatot fel kellett függeszteni, de nemsokára, III. Gyula (t 1555) pápa idején folytatódott, az eukarisztia, a bűnbánat és az utolsó kenet (mai elnevezéssel betegek kenete) kérdésének megvitatásával (DS 1635-1719). A császárral szemben álló fejedelmek lázadása miatt újra megszakadt a zsinat, majd IV. Piusz (t 1565) pápa alatt folytatódott. Ekkor az egyházi rend, a házasság és a tisztítóhely kérdéseit vizsgálták. A fegyelmi rendelkezések a házasságra, a búcsú gyakorlatára, a tiltott könyvek jegyzékére (—»Index) és az egyház megújítására vonatkoztak (DS 1725-1861). A T. Zs. határozatait 1564-ben IV. Piusz (DS 1862-1870) hagyta jóvá. A „tridenti” (Trentó városának lat. nevéből: Tridentum) gondolat felelősségre és kezdeményezésre ösztönözte az egyházat. A zsinat visszaadta a pápaság tekintélyét a kat.-ok szemében, a szakadás veszélye ugyanis fokozta az összetartozás tudatát a római egyházon belül. A változások az egyház megújulását tükrözték: a püspökök elfogadták a reformokat, szembeszálltak a visszaélésekkel, elkötelezték magukat a klérus jobb képzésére és a hívek vallási tanítására. Végül: az igehirdetéssel, a Szentírás oktatásával, a püspöpök rezideálásával (helybenmaradás) és szemináriumok létesítésével kapcsolatban határozatokat is hoztak a T. Zs.-on. Ezek a zsinati reformok és intézkedések 300 évre meghatározták az egyház arculatát. A T. Zs. dogmatikus döntései a kontroverz (vitázó) teol. jegyében születettek. Ez a teol.-i irányzat egészen a 20. sz. közepéig meghatározta a kát. teol.-t. A prot. teol. által képviselt pesszimistább emberképpel szemben a T. Zs. hangsúlyozta az ember szabadságát és méltóságát. Ez az optimizmus nyilvánult meg a barokk kor művészetében, mely egyszerre volt nagy és túlzó (triumfalizmus és dogmatizmus). Korunkban a kutatók már nem a félreértések légkörében keresik a történeti döntések magyarázatát, hanem a zsinat szövegeit újraolvasva igyekeznek a másik felet megérteni. így került felszínre, hogy a zsinat alapvető döntései sokkal közelebb állnak a reformáció eredeti elgondolásaihoz, mint azt sz.-okon át hitték. Az