Lábady Tamás: A magánjog általános tana (Budapest, 2018)

Gustav Radhruch szép metaforája szerint a ma­gánjog: „Herzkammer allen Rechts” („minden jogok szívkamrája”), azaz a társadalom jogának meghatározó, legjellemzőbb és annak struktú­ráját legközvetlenebbül kifejező ága. „Uralko­dáshoz szokott jogág” (Sólyom László), amely finomságában, dogmatikai kidolgozottságában és totalitásigényében sok tekintetben megelőzi a többi jogágat. A magánjog tagadhatatlanul a jog egészének ‘legsikeresebb műformája’: átmenet filozófia, etika és a jogrendszer között. A magán­jog végső soron a személy egész életére, minden­fajta társadalmi kapcsolatára kiterjed; mint jog, egyaránt formalizálja a személy individuális és közösségi vonatkozásait. Mégis csak részben alakítja az életet előre közvetlenül, másrészt ezt a személyeknek engedi át, vagyis hagyja, hogy ‘az élet teremtse a rendet’, így az esetek nagy részében csak utólagosan reflektál ‘az élet ren­detlenségeire’. A magánjogban ezért a súlypont inkább az élet közvetett befolyásolásán és ennek irányító hatásán van. A magánjog ‘inda’ ugyan az életen, de nem ‘gyökér’; mindkettő legfőbb forrása: maga az ember. Lábady Tamás

Next