Lengyel Antal (szerk.): Házasság előtt (Budapest, 1972)
I. rész: Dogmatikai alapok
Könnyeim csorognak, - majd kiapadnak, vágyak magukkal messzebb ragadnak - majd kiapadnak! Lelkem elröppen a Végtelenbe, tovább nem vágyom arra az egyre, a Végtelenbe. (Keresek Valakit.) Találkozni a Végtelennel, a lét Megoldásával! - Ez volt minden kor emberének kifejezett vagy ki nem fejezett vágya. Az emberiségnek ez a legmélyebbről fakadó igénye okolja meg az Isten - a második isteni Személy, Jézus - világbajövetelét. A száraz filozófus számára ez érthetetlen, de számunkra érthető. Ha a Végtelen Szeretet belénk ültette a Végtelenre irányuló keresést, akkor Hozzá illő, hogy választ is adjon a keresésre. A Végtelen felé irányuló vágy legteljesebb megoldása pedig a Végtelennel való találkozás. 2. Érthető tehát, ha a Végtelen Szeretet az ember világába lép. De vajon bizonyítható is ez? Most a sok közül csak egy rövid és kézzelfogható szempontot emelhetünk ki. Nézzük meg, mit mond a történelem! Az első keresztény századok tanulmányozása megdöbbenti az embert. A római birodalom cirkuszaiban, ahol valamikor gladiátorok élet-halál harca szórakoztatta a nézőket, a Krisztus utáni évszázadokban sokkal olcsóbb szórakoztatásának bizonyult a keresztények kínzása. Ezrével végzik ki őket a legszörnyűbb „módszerekkel". Élve megégetik őket, rostélyon megsütik, megcsonkítják vagy állatokkal tépetik szét őket, kettéfűrészelés vagy keresztrefeszítés mindennaposak voltak. A kivégzettek közt találunk szegényt és gazdagot, fiatalt és időst, férfit és nőt. Az ember az üldözés oka után kezd kutatni. A legfőbb ok nagyon érdekes számunkra. A római császárok tudvalévően istennek tartották magukat és isteneknek járó tiszteletet követeltek alattvalóiktól. A keresztények jogosan megtagadták ezt az imádást. A történelmi forrásokból kiviláglik visszautasításuk oka is. Azt mondták, ők csak egy Istent ismernek: Jézust. A császár haragja érthető, tekintélyét féltette. A keresztényüldözés fő oka tehát a felségsértés vádja volt: nem adják meg az „isteni császárnak" kijáró istentiszteletet. A kivég