Mácz István: Megmentett mondatok (Budapest, 2005)
Régi naptárak, naplók jegyzetei, őrzött cédulák előbb-utóbb feleslegessé válnak. Túlhalad felettük az idő. Ám lehetetlen érzés nélkül kezünkbe venni azt, ami valamiképpen életünk része volt. Sőt, valami belőlünk, még akkor is, ha „csupán” MONDATOK. Szemétbe kerüljenek, tűzben semmisüljenek hamuvá? Szellem elleni vétek lenne, így aztán a 10, 30, 50 éve összegyűlt irataimból menteni kezdtem a régi-új mondatokat. Egy regényt folyamatosan kell olvasni, elejétől a végéig. Ez a könyv bárhol kinyitható. Bármelyik rész önmagában is olvasható, érthető. Minden gondolat, érzés, titok megközelítése önálló, és szemlélődés, elmélkedés, tűnődés tárgya lehet: meditációs objektum.