Magdics Ignác: Hitelemzéstan a tanító- és tanítónőképző intézetek katolikus növendékei számára (Budapest, 1946)

I. Bevezetés

I. BEVEZETES. 1. A vallás fogalma. Vallásról alanyi és tárgyi értelem­ben beszélhetünk. Alanyi értelemben a vallás Isten ismerete és tisztelete az egyes ember részéről. Maga az ismeret még nem elég a vallás­hoz, másként a legnagyobb bűnösök is megfelelő tudás mellett \ állásosak lennének; de istentiszteleti cselekmények és jó tet­tek se tesznek magukban véve vallásossá valakit, mert ilyene­ket képmutatók és hitetlenek is végezhetnek. A vallás fogal­mában tehát az ismeret s a tisztelet elválaszthatatlanul kap­csolódik. Sőt az ismeret és megfelelő cselekvés se elég mindig arra, hogy valakinek igazi vallása legyen, a krisztuskorabeli fari­zeusoknak pl. biztos ismereteik voltak Istenről s hajszálnyi pontossággal megtartották az ószövetségi szertartási törvénye­ket, az Üdvözítő mégis kárhoztató ítéletet mondott felettük. Igazi vallása csak annak van, akinél a helyes vallási ismeret megfelelő istentiszteletben nyilvánul s akinek élete és cselek­vésmódja a vallási igazságokból merít indítóokokat és irányí­tást. Az igazi vallásosság egyesülést törekszik létrehozni Isten­nel, nemcsak az ismeret, íanem az érzület révén is, amennyi­ben szereti Istent, vágyakozik Isten színé látása és Istennek mint legfőbb jónak bírása után. Az emberi lélek eme vágyakozásának Isten után segítsé­gére jön maga az Isten is s megadja az eszközöket, melyek által az ember a vele való egyesülésre eljuthat. Mindannak ösz­­szefoglalása, amit Isten tett, hogy az embernek a vele való egyesülést lehetővé tegye, alkotja a vallást tárgyi értelemben. A vallás tárgyi értelemben tehát magában foglalja: 1. Mindazt, amit Isten tett, hogy az emberrel megismer­tesse önmagát és végzéseit akár a látható világban és a lelki­ismeretben (természetes kinyilatkoztatás), akár ama közvetlen kijelentésekben, melyeket az össziilöknek. a pátriárkáknak és

Next