Magdics Ignác: Hitelemzéstan a tanító- és tanítónőképző intézetek katolikus növendékei számára (Budapest, 1946)
I. Bevezetés
I. BEVEZETES. 1. A vallás fogalma. Vallásról alanyi és tárgyi értelemben beszélhetünk. Alanyi értelemben a vallás Isten ismerete és tisztelete az egyes ember részéről. Maga az ismeret még nem elég a valláshoz, másként a legnagyobb bűnösök is megfelelő tudás mellett \ állásosak lennének; de istentiszteleti cselekmények és jó tettek se tesznek magukban véve vallásossá valakit, mert ilyeneket képmutatók és hitetlenek is végezhetnek. A vallás fogalmában tehát az ismeret s a tisztelet elválaszthatatlanul kapcsolódik. Sőt az ismeret és megfelelő cselekvés se elég mindig arra, hogy valakinek igazi vallása legyen, a krisztuskorabeli farizeusoknak pl. biztos ismereteik voltak Istenről s hajszálnyi pontossággal megtartották az ószövetségi szertartási törvényeket, az Üdvözítő mégis kárhoztató ítéletet mondott felettük. Igazi vallása csak annak van, akinél a helyes vallási ismeret megfelelő istentiszteletben nyilvánul s akinek élete és cselekvésmódja a vallási igazságokból merít indítóokokat és irányítást. Az igazi vallásosság egyesülést törekszik létrehozni Istennel, nemcsak az ismeret, íanem az érzület révén is, amennyiben szereti Istent, vágyakozik Isten színé látása és Istennek mint legfőbb jónak bírása után. Az emberi lélek eme vágyakozásának Isten után segítségére jön maga az Isten is s megadja az eszközöket, melyek által az ember a vele való egyesülésre eljuthat. Mindannak öszszefoglalása, amit Isten tett, hogy az embernek a vele való egyesülést lehetővé tegye, alkotja a vallást tárgyi értelemben. A vallás tárgyi értelemben tehát magában foglalja: 1. Mindazt, amit Isten tett, hogy az emberrel megismertesse önmagát és végzéseit akár a látható világban és a lelkiismeretben (természetes kinyilatkoztatás), akár ama közvetlen kijelentésekben, melyeket az össziilöknek. a pátriárkáknak és