Magyar misekönyv. Vasárnapi és ünnepnapi miseszövegek (Budapest, 1958)
Előszó
ELŐSZŐ A szentmise istentiszteletünk középpontja. Krisztus kereszt áldozatának megújítása s mint ilyen számunkra minden kegyelem forrása. Kínszenvedésének előestéjén, az utolsó vacsorán rendelte Krisztus Urunk, amikor Szent János evangelista szavai szerint „övéinek, akiket szeretett és a világban hagyott, szeretetének legnagyobb jelét adta”. „Étkezés közben — olvassuk Szent Máté evangéliumában — Jézus kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta tanítványainak: Vegyétek és egyétek, ez az én testem. Azután fogta a kelyhet, hálát adott és ezekkel a szavakkal adta nekik : Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetségé, amelyet sokakért kiontok a bűnök bocsánatára”. És hozzátette: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”, azaz: amit én tettem most és ahogyan én tettem, azt tegyétek és úgy tegyétek ti is! Ez a szentmise lényege. Az Egyház a szentmisének ezt a lényeges részét kezdettől fogva különféle imádságokkal és szertartásokkal vette körül, amelyek részben előkészítenek bennünket arra a szent pillanatra, amikor Krisztus Urunk a kenyér és bor színe alatt közénk, sőt a szentáldozásban szívünkbe jön, részint hálánkat juttatják kifejezésre ezért a 3