Mailáth József gróf: A Katolikus Egyház társadalmi (szocziális) ereje (Budapest, 1907)
A katolikus egyház társadalmi (szocziális) ereje. I. Társadalmunk a hatalmasan mozgó, nyugtalan tenger képét mutatja. Hullámzásban vannak a lelkek. Mozgalom itt, mozgalom ott és mindenütt. Az új század ébredése új eszméknek, új gondolatoknak, vágyaknak ébredésével találkozott. A gazdasági, a szocziális élet szunynyadó kérdései egyszerre keltek ki s úgyszólván váratlanul szöktek az emberek agyába, markoltak szivébe és hajtják elernyedt akaratát. Hajtják, kergetik. Hova, merre ? Az elérhetetlen távolság hődébe. Egy ködfoltra szuggerálják a lázba hozott társadalom tekintetét. És a csalatkozhatlanság lármás jelszavával hirdetik, állítják, hogy ez a ködfolt most még homályos fényével hivatva van megvilágítani társadalmunk minden megoldatlan kérdését. Betölti azt a tátongó űrt, mely eddig népek és nemzetek, emberek és osztályok között fennáll. Mi több, üstököst várnak benne.1 Üstököst, mely társadalmunk égboltján vad féktelenséggel már-már kezdi útját. És aztán? Ezt a fegyelmezetlen üstököst a nagy, egyetemes emberi társadalom állócsillagává teszik, sőt az emberi tudományok rendszerében szabályosan és örökösen ragyogó égitestként üdvözlik. Mélyen tisztelt katolikus nagygyűlés! Költőkirályunk mondja és a tapasztalat is igazolja, hogy «ábrándozás az élet megrontója».2 Megrontója az egyes embernek, de veszedelmesebb megrontója a családoknak, a társadalmi osztályoknak, nemzeteknek, sőt az emberiségnek, ha ez az ábránd agyrémmé fajul. Sőt a vak, öntudatlan fanatizmus karjaiba veti magát. Pedig már-már ott van. Az úgynevezett «új tudomány» fanatikusai ma már kérkedve hirdetik, a dogmákat tapodó «mi tudósok» szinte önfeledten állítják, hogy immár a szabadgondolkodás és a szocziáldemokráczia egyességbe forrva a «csodálatnak és rettegésnek tárgyai). 1 L. A szocziológia feladatai és iskolái. Achille Loria—Pór. 1904. Budapest. Társ.-tud. könyvtár. 2 Vörösmarty : A merengőhöz.