Martin Konrád: A katholika religio tankönyve. Felsőbb tanintézetek és a főbb gymnasiumi osztályok számára (Budapest, 1869)
Előszó
4 szemeink előtt lebegtek, — és pedig egyes megjegyzések alakjában előadnunk. 1. A keresztény vallás, mint ilyen, vagyis mint zilárd, az élet bármily körülményei között változhatlan hit, Isten adománya, azon magasségbeli erő, melynek megtarthatása- és gyarapodásáért alázattal imádkoznunk kell, semmiféle emberi tudomány által nera lévén az megszerezhető, vagy megtartható. A mi pedig az ember e czélra való közreműködését illeti, az bizonyára nem kevésbbé a szív tisztántartásában és az akarat megszilárdításában, mint észszerű tudományos tanulmányban áll. „Ki az ő akaratát cselekedni akarja, tudni fogja, ha e tan Istentől való-e avagy magamtól szólok én.“ Vájjon kit illethet Urunk e felkiáltása inkább, mint minket, kik a kereszténységben születvén a testi táplálék mellett szellemi eledelben is részesiilénk ? Azért mi sem szükségesebb a vallás tanitójának, mint növendékei erkölcsösségét fáradhatlanul munkálni, őket arra, mint atya gyermekeit, serkenteni, meg lévén győződve, hogy gyíimölcstelen marad minden oktatása, legyen bár a legtudományosabb és éleselműbb, ha tizta kedély, nemes akarat nem lön alapjául egyengetve. A ki szeretet és megelőző hit nélkül, fontolgató és biráló elmével akarja a vallási igazságokat felfogni, előbb-utóbb tévelybe esik és felfuvalkodottabbá válik. A ki ellenben hittel karolja fel az üdv igaz tanait, a ki szelíd szeretettel, önmegadással búvárkodik azokban : az oly ismeretekre, ne mondjuk szemléletre, jut, melyeket semmiféle tudomány által meg nem szerezhetett volna, sőt a kevesebb szeretettel biró fel sem foghat. 2. Ha már az eddigiekben a vallásoktató első és legfőbb felada’áúl tüztük ki, hogy tanítványait erkölcsösségben nevelje, — az előadásra nézve legczélszerűbbnek ítéltük azon módszert követni, mely a tanulót nem fosztja meg előbb hitétől, hogy mesterkélt úton újra birtokába helyezhesse, hanem inkábh a hit köré-