Mondin, Battista: Pápák Enciklopédiája (Budapest, 2001)
Pápák
IV. SzixTusz 379 A Vatikánban ő építtette a Szixtuszi-kápolnát, udvarába hívta korának legnagyobb szobrászait és festőit: Botticellit, Melozzo da Forlit, Verrocchiót, Ghirlandaiót, Pinturicchiót, Peruginót, hogy csak néhány nevet említsünk. „De elég-e a mecénási dicsőség annak a vitathatatlan dekadenciának ellensúlyozására, amit az ő kormányzása — a nagy megcsuszamlás során az első — alatt az Egyház megtapasztalt?”, teszi fel a kérdést joggal Dániel Rops. 5. A firenzei tragédia: a Pazzi-féle összeesküvés — Rettenetes árnyékot vet IV. Sz. alakjára az a borzalmas tragédia, amit nepotizmusa idézett elő és ami 1478-ban nemcsak Firenzét, hanem egész Itáliát megdöbbentette, amikor a S. Maria del Fiore székesegyházban egy mise alatt meggyilkolták Giuliano dei Medicit, testvérének, Lorenzónak — aki megsebesült ugyan — csodával határos módon sikerült megmenekülnie. Nagyon hamar kiderült, hogy a pápa egyik unokaöccse, Girolamo Riario — aki egy Sforza-lányt vett nőül — a Pazzi családdal, a Medicik elkeseredett ellenségeivel együtt összeesküvést szőtt és amikor ez a pápa tudomására jutott, ő csak a vérontás elkerülését tanácsolta. Az összeesküvésben közvetlenül részt vett a fiatal pisai érsek, Francesco Salviati is, viszont nem volt benne a nagyon fiatal bíboros, Raffaello Riario, a pápa másik unokaöccse, aki akkor éppen Firenzében tartózkodott a Pazzik vendégeként. A Medicik támogatói kegyetlen bosszút vettek. A Pazzi család minden tagját és Salviati érseket felakasztották a Palazzo della Signoria ablakaira. Raffaello Riariót bebörtönözték, de azután szabadon engedték, mert kiderült, hogy ártatlan. A pisai püspök kivégzésével és Riario bíboros letartóztatásával az egyházi igazságszolgáltatás nyilvánvaló meggyalázása történt, ami a pápát arra vezette, hogy a Medicikre kiközösítést vetett és Firenze városa ellen egyházi tilalmat mondott ki. Ennek következménye háború lett egyrészt a pápa és hű szövetségese, nápolyi Ferrante, másrészt Firenze, Velence és Milánó között. Az események katonai fejleménye csekély volt, annál élénkebb a diplomáciai. Lorenzo dei Medici nehéz helyzetbe került: Milánót megbénították a fejedelemutódlás viszontagságai, Velencét lekötötte a keleti fronton a törökök elleni harc. Lorenzo számára nem maradt más kiút, mint az ellenséges szövetség megbontása. Vakmerő lépéssel Nápolyba ment és ténylegesen sikerült Ferrantét meggyőznie (1480), hogy ennek a helyzetnek a döntőbírája ő és őt ismerik el annak. A kész helyzettel szemben IV. Sz. kénytelen volt felszabadítani Firenzét az egyházi tilalom alól és elfogadni a békekötést (1482). De az intrikák még ezzel nem értek véget. Unokaöccse, Girolamo Riario Romagnára vonatkozó igénye újabb háborúba sodorta Velencével. IV. Sz. ezzel a várossal szemben is az egyházi büntetés fegyverét vette elő; de ez már elavult fegyvernem volt. Az 1484-es bagnolói béke a status quot erősítette meg újra anélkül, hogy a pápa