Nemeskürty István: A magyar irodalom története 2.. A kezdetektől 1946-ig (Budapest, 2012)
Folyamatos szövegként, kézírásban, a Alohács utáni pusztulástól csupán néhány bizonyíthatóan XIII—XIV. században magyarul fogalmazott költemény vagy hitszónoklat-részlet maradt ránk. A Biblia első, általunk ma ismert magyar nyelvű szövegét 1466-ban Aloldvában másolták. Tudjuk viszont, hogy a nép ősidők óta énekelt anyanyelvén fogalmazott dalokat, hősi regéket. Ezeket a közemlékezet megőrizte. Sylvester János, az Újtestamentum fordítója döbbent rá anyanyelvünk költői jelentőségére: „Későn vivők eszünkbe az mi nyelvünknek mindenben való nagy nemes voltát. Bizony későn, mert az István király szervezte magyar állam szétesőben volt. A nemzet egységét már csak nyelvünk őrizhette meg. Őrzi is mindmáig. Jókai szavával „az édes anyanyelv múltunk, reményünk, jelenünk . Irodalmunk története egyszersmind hazánk története is. E könyv olvasója örömmel ismerheti fel „elménk éles voltát a lelésben” , s hogy a szép magyar beszéd „nem egyéb, hanem magyar poézis . Nemeskürty István