Nemeskürty István: A magyar irodalom története 2.. A kezdetektől 1946-ig (Budapest, 2012)
Béklyózott esztendők (1920-1845)
rosszindulatúan elfogult) hangja. Ő is írt regényeket és egy nagy sikerű színdarabot (A Roninok kincse, 1936). Igen jó műfordító. A szerkesztők és műbírálók doyenje természetesen még mindig Ignotus, aki azonban Bécsből és Berlinből nehezebben tudott már kapcsolatot tartani az itthoni újabb jelenségekkel - lásd: A Nyugat útja, 1930, vitairat -, viszont mégis ő József Attila egyik felfedezője. Kritikáinak kötete az Olvasás közben, az 1900-as években jelent meg Pesten. Folytatása a bécsi kötet (1922). Bizonyos fokig Ignotus folytatója Hatvany Lajos (1880—1961) nagyiparos, vagyonából számos költő-tehetség támogatója (József Attila), aki baloldali elveiért az ellenforradalmi kormány börtönét is megjárta (1927). Nemrég jelent meg Urak és emberek címen (1980) önéletrajzi regénytrilógiája, Bánffy (a főnemes) és Kassák (a munkás) regényfolyamai mellett a nagypolgárság korrajza. „Napfényre fogunk vonszolni minden rendből és rangból való hajdani apákat, akik akarva, nem akarva, de kénytelenek voltak vállalni a harmadik rend forradalmának szabadságot, egyenlőséget, testvériséget inkább csak hirdető, mint jelentő s mégis az emberiség megjavítására messze kiható hagyatékát, amelyet mielőtt nagyszerű örökségül ránk testálhattak volna, ők a haladó polgári társadalom romjai között pusztultak el.” A radikális baloldal marxista vagy a marxizmussal rokonszenvező kritikusai közül legjelentősebb a Szlovákiában élő Fábry Zoltán (1897—1970), aki 1936-ig a Csehszlovák Kommunista Párt magyar nyelvű lapját szerkesztette (Az Út). Kötetei: Korparancs (Pozsony, 1934) és Fegyver s vitéz ellen (Pozsony, 1937). Komlós Aladár (1892—1980) tanár, kritikus, akit két évre felfüggesztettek állásából, mert a csehszlovákiai Magyar Napnak azt nyilatkozta, hogy ott nagyobb demokrácia van, mint Magyarországon. Versei és két ifjúsági regénye jelent meg, 1154