Nemeskürty István: A magyar irodalom története 2.. A kezdetektől 1946-ig (Budapest, 2012)
Béklyózott esztendők (1920-1845)
Ilyen fiatalon még Petőfi sem jutott el verseskötetekig. Az persze nyilvánvaló volt, hogy a rebellis költőnek sok baja lesz még az értetlenekkel, meg azokkal is, akik felismerték benne a veszedelmes felforgatót, a tudatos forradalmárt, mert József Attila kétségkívül az volt s még inkább: az lett. A fiatalember nem él rosszabbul, mint sok induló költőtársa. Nővére, Jolán, Makai Ödön ügyvéd felesége, gondoskodik róla; ők adták afféle szellemi gondozásba Makóra, Espersit János radikális-baloldali gondolkodású ügyvéd-újságíró keze alá. Espersit Juhász Gyula barátja volt, így került kapcsolatba a gyermek — mert még az volt — a nagy szegedi költővel. A per idején is ők szereztek neves védőügyvédet — Vámbéry Rusztem — sőt, a szegedi egyetemet is vállalták. József Attila érettebb ifjúkora tehát rendezett volt, leszámítva az őt eltartó házaspár - Makai Ödön és Jolán - nem szokatlan követeléseit, hogy segédkezzen a ház körül, vigye le a szemetet, szaladjon el a boltba ezért vagy azért, nyisson ablakot, cseréljen hamutartót, satöbbi. (Vendégek előtt nővérét nagyságos asszonyoznia kellett; ha ez igaz vok a lelki nyomorúságra.) Volt azonban egy korábbról keltezhető traumasorozata, melyek közül egy is elég lett volna az idegrendszer megbetegedéséhez. Az úgy látszik kalandos életet kedvelő, felelőtlen apa, egy temesi születésű szappanfőző szakmunkás kivándorlás ürügyén faképnél hagyta családját. A városba csöppent zsellérlány-anya mosónőként kereste szűkös kenyerét; a nagyobb gyerekek, lányok, megállták már a helyüket — Jolán gépírónő lett, így ismerkedett meg a jól kereső ügyvéddel, de a kisfiúval nem tudott mit kezdeni. Kiadta lelencgyereknek, falura. Emlékeznek az Árvácskára? Képzeljék el ezt a fiú-árvácskát egy durva tanyai parasztembernél, aki szolgának tartja a gye 1198