Nemeskürty István: A magyar irodalom története 2.. A kezdetektől 1946-ig (Budapest, 2012)
Béklyózott esztendők (1920-1845)
írás vasárnapi ünneplőbe öltözöttsége ellenére is oly érdekes, hogy Szabolcsi Miklós könyve nyomán közöljük: , József Attila Ehhez a névhez hozzá kell szokni szaporán, mielőtt a fejünkre nő, mert hogy nőni fog, nagyra, virágossá, igazi költővé, azt olyan biztosra veszem, hogy senki se verheti ki a fejemből. Húsz-huszonegy éves alföldi magyar fiú, egészséges paraszttörzsekről, fajtartó szívós tőkén virágos ág. A pennája földszagú, szája tilinkóra csücsörítve, szivében tiszta hitek, s nagyotakarások tüze nyelvel a magasba, fejében még ott motoszkál, incselkedik a mese. Bússzemű fiúvá nőtt gyerek, ki tátott szemmel néz bele a viágba, amelytől sohasem riadoz, mert olyan egészségesen tud nevetni, hogy a félsz sohase tud hozzáférkőzni. Mitől félne ő, mikor olyan nagyra taksálja magát! Hisz a maga istenében, segítségét nem igen könyörgi, inkább ő biztatja, ne féljen. Ha nevetnél, én is örülnék. Vacsora után melléd ülnék. Te az én szivemet elkérnéd, S én hosszan sok szépet mesélnék. Még nagyon fiatal, ahogy vásottul meghengergőzik a gyepen, sok dudva, tövis hozzáragad — néha egy-egy virágszirom is, ami csak úgy ráhullt, szélszárnyán valami fáról vagy énekes bokorról, de aki tetten érte a szívében az istent, az költő lesz, tán máris az. Egy vers miatt, melyet a Diogenes nyolcadik számában közöltünk, menekülnie kellett Magyarországról. Ott most a káromkodó impotensek és a svábokból vedlett rokkantak legelik a helikoni berkeket, nagyítóüveggel, messzelátóval kell felkutatni a tehetségeket, hogy kiüldözhessék, így került Bécsbe. Hát Bécs nem először nevel költőket a magyar népnek.” Párizsban József Attila franciául is írt verset; remekül érezte magát. 1927 nyarát Cagnes sur Mer-ben tölti a Nice melletti dél-francia tengerparton, Korda Vince festő és filmdíszlettervezővel, Korda Sándor öccsével. 1205 .