Nemeskürty István: Vallani és vállalni. A hatalomváltás labirintusában - Szent István Könyvek 18. (Budapest, 2011)

Miképpen maradhatunk azonosak önmagunkkal?

Miképpen maradhatunk azonosak önmagunkkal? „Önmagunk”: azonos nyelv gondolatrendszerében („kódjával”) cselekvő, létkérdésekben egyetértő kö­zösség. Tekinthetjük-e ma, a XXI. század kezdetén ilyen közösségnek önmagunkat? A magyar népességnek talán fele még átéli a nem­zeti önazonosságot, főleg ünnepeken vagy sportviada­lokban kivívott győzelmek esetén. A győztes bajnok ilyenkor az egész közösség képviseletében örvend. A millennium nemrég lezajlott ünnepe is egy pillanatra mintha egybeforrasztotta volna a nemzetet. Létezik az egyén tudatvilágát a közösséggel összekapcsoló nyelv is, bár szövete szakadozik. A létkérdésekben azonban nincs egyetértés. Ilyen létkérdés például, hogy miképpen alakítsa az ország lakossága a maga életét, hétköznapjait, jövő­jét. Erről különféle társadalmi rétegeknek, illetve az ezeket elvileg képviselő pártoknak összeegyeztethe­tetlennek tűnő, más-más elképzeléseik vannak. Ha az érdekek tartósan összeegyeztethetetlenek, az „ön­­magunkénak nevezett közösség felbomlik. Egyre ki-

Next