Nemeskürty István: Vallani és vállalni. A hatalomváltás labirintusában - Szent István Könyvek 18. (Budapest, 2011)
Miképpen maradhatunk azonosak önmagunkkal?
170 NEMESKÜRTY ISTVÁN revezetően, passzív rezisztenciának nevezték. Holott a magyarság kihasználta az összbirodalmi érdeknek is hasznos ipari-kereskedelmi-gazdasági fellendülést, és bámulatra méltó következetességgel épített, váb lalkozott Széchenyi szellemében. A nemzeti lét ügyében azonban nem alkudott! Történelmünk ellenpéldákat is ismer. Az önfeladás látványosan tragikus példája 1918 és következményei. 1918 őszén akkora magyar haderő állt fegyverben, hogy megvédhette volna határainkat. A közvélemény azonban elhitte Károlyi Mihály grófnak, hogy Wilson amerikai elnökhöz és Clemenceau francia miniszterelnökhöz, a békekonferencia elnökéhez személyes kapcsolat fűzi; senki sem vette figyelembe a cseh Masaryk, Benes, a ,,Skót utazó” álnevű ügynök-hírlapíró és a román területhódító törekvések veszélyeit. Különösen tanulságos Budapest 1945-ös ostroma és rommá lövetése. Az 1939 őszén birtokba vett Varsó kivételével a németek megszállta Európa egyetlen fővárosa sem vált a háború martalékává, csak és egyedül Budapest! Budapestet a csodafegyverekben vakon hívő magyar közvélemény és nyilas vezetői habozás nélkül kiszolgáltatták az ostromló Vörös Hadseregnek - és ezzel mind a mai napig dicsekszünk is, vértanúságunkat emlegetve. Athén, Szófia, Bukarest, Belgrád, Zágráb, Pozsony, Prága, Bécs, Róma, Párizs, Brüsszel, Hága, Koppenhága, Oslo megmaradt, elkerülte a pusztulást; Párizst a német városparancsnok, Hitler rendelkezését megtagadva, nem lövette szét...