Németh Gyula (szerk.): A Szent-István-Társulat Naptára az 1915. évre (Budapest, 1915)
Világ-események
VIII cának (fehér görög városnak) nevezte el, a szerb lakosság pedig Beligrádnak (fehér várnak) keresztelte el. Míg ma a szerb nép Beogradnak mondja, Nagy Lajos királyunk itt súlyos vereséget szenvedett Dusán István cártól. A törökök 1440-ben és 1456-ban hasztalan ostromolták. Itt aratta utolsó fényes diadalát 1456-ban Hunyadi János és Kapisztrán János, a hőslelkű szerzetes, aki hatvanezer keresztest toborzott a kereszténység védelmére. Itt követte el hőstettét Dugovics Titusz, akit a szerbek maguknak sajátítanak ki. Amikor ugyanis egy granicsár a Nebojsa-kula ormára egy félholdas zászlót akart kitűzni, a hős Dugovics átkarolta és vele együtt leugrott a mélységbe. Nagy Szolimán szultán 1521-ben elfoglalta a várat. 1688-ban Miksa fejedelem visszavette, de Köprüli Musztafa nagyvezér 1690-ben megint visszafoglalta. Savoyai Eugen herceg 1717. júl. 16-án hidat veretett a Száván s nyolcvanezer emberrel vette ostrom alá. A várat harmincezer török védte, amelynek kétszázezer török sietett a segítségére. Jenő herceget körülzárták, de ő mégis tönkre verte a török sereget, mire aug. 22-én a vár is meghódolt. 1739-ig a mienk volt Belgrád, akkor még Nándorfehérvár, amelynek a falai alatt oly sok magyar vér omlott. Ezután megint a félhold uralma alá került, majd a fellázadt szerbek foglalták el. Kara Györgye szégyenletes futása után 1813-ban ismét török kézre került s csak 1867-ben takarodtak ki belőle. A vár egykori mellvédje, a Kalimegdán, most árnyas parkká van átalakítva s itt sétálgatott a belgrádi közönség, amíg a háború ki nem tört s ágyúink rommá nem lőtték. Hadvezetőségünk a Száván pontonhidat veretett s azon kelt át egy pár hadosztályunk. Katonáink győzelmesen nyomultak Labác alá, amely előtt szintén sok magyar vér folyt egykor. Török vár volt itt hajdanán, amely ugyan csak fából volt építve, de rendkívül erős volt, földsáncok és vészőkből font s földdel vastagon feltöltött mellvédek vették körül. Falai tölgyfagerendákhoz erősített és földdel tömött vastag veszőfonadékból voltak, ezek fölött szintén fából épült védőmű és körös körül nyolc torony emelkedett. Mátyás király 1476-ban vette ostrom alá s ő is a Száván keresztül vezetett hidat. A partraszállást nagyon megnehezítették a várőrség sűrű lövései, de egy új találmány, amelynek eszméje valószínűleg a királytól eredt, jelentékenyen megkönnyítette. Olyan hadigépet hoztak a vár alá a magyarok, amellyel póznák és rudak segítségével két óra alatt olyan védművet lehetett készíteni, amely nyolcezer harcost, negyven ágyút és sok tarackot fogadhatott be. Ennek fedezete alatt állíttatta föl Mátyás király az ostromgépeket és ágyúkat és sáncokat hányatott a vár körül. A döntő ostrom alkalmával Mátyás király katonákkal megrakott hajóit a vár árkába vontatta s így egészen közelről kezdte meg az ostromot. Amikor Mátyás csónakba ült és közember ruhában kémlelte az ellenség védműveit, a törökök rálőttek, de csak az evezőst találták. Öt hétig tartották magukat a vár védői, ekkor azonban kinyitották a várkaput és Mátyás előtt térdre borulva kértek kegyelmet. A mi katonáink is hasonló bátorsággal és elszántsággal küzdöttek tavaly Sábáénál és véres harc után elfoglalták a várost. Maga a vár már részben romokban hever, részben pedig elvesztette minden jelentőségét. Egyelőre azonban nem mentek tovább katonáink. A hadvezetőség a hegyektől és nagy erdőségektől keresztülkasul szelt területen nem akart sok vért áldozni, jól tudván, hogy Szerbia magától is elesik, mihelyt az oroszokat legyőztük. Ezért a csapatok jelentékeny részét kivonták Szerbiából s az északi harctérre küldték. Ezalatt nagy események történtek északon és nyugaton. A németek benyomul-