Németh Tibor György: Eltemetett gondolatok. Elmélkedések társadalomról, politikáról, vallásról, 1958-1990 (Budapest, 1992)
Elmélkedések társadalomról, politikáról, vallásról 1958-1990
tisztán ír magyarul, mint Arany János, József Attila költeményeinek minden sora élmény, magasfeszültségre valló: alkotás. Illyés összegyűjtött verseinek kötetéből, a Poharaimból mely 1967-ben jelent meg, s így nem tartalmazza a szerző egész életművét, ám jelzi annak fő sajátosságait, egy nagy ívű, széles költői és gondolati horizontú költészet körvonalai bontakoznak ki, amely azonban — a költő erényei ellenére, hisz — ne feledjük—Illyés művei évtizedeken keresztül táplálták, irányították, sőt korrigálták nemzeti tudatunkat — a hangütés szempontjából is monotonabbnak tetszik, mint a József Attila-i, melyben a XX. századi európai s magyar költészet számos áramlata találkozott, jutott magyar s európai szintézisre, a „népdalszerű”-től (Jut az ember", „Áradat", melynek sűrű alliterációin érződik Vikár Béla .Kalevala"-fordításának hatása), a szürrealizmuson (.Egy átlátszó oroszlán"), az agitatív jellegű „szocreál”-on át (Munkások, Szocialisták), melyekben azonban félreérthetetlenül József Attila-i képek jelennek meg (Munkát! Kenyeret! Munkát! Kenyeret!/Jön a tömeg, jön atömeg!/Mint megriadt legyek/ röpülnek róla a kövek. (.Tömeg") a hagyományos, klasszikus formákig megtalálhatók egyéb törekvések is, mint amilyen pl. „A kozmosz éneke" c. szonettkoszorú vagy a .Flórához’ írott hexameterek. Fentebb azt írtam, hogy József Attila korai verseinek meleg, bársonyos varázsa megfejthetetlen. Más a helyzet hirtelenszerű képeivel, hasonlataival, gondolatmenetének „skizoid szökkenései”vel (Németh László szavai), melyek lélektani alapon tán magyarázhatók. A romantika hagyományain s az „izmusok”-on túllépő alkotó agya dolgozik úgy, mint József Attiláé, aki a huzamos, egyetlen célra („poénra”) orientált indulatot visszafojtva, a lendületesen előretörő szóáradatot az állandóan eleven, agilis értelem pillanatonként! lobbanásaira. kisüléseire váltja mint pl. a zenében a József Attiláéval rokon alkatú Bartók. Az Illyésre jellemző patetikus lendület s az értelem pillanatonként! „robbanásai” merőben másféle érzelmi forrásból táplálkoznak. Az előbbi, a magával ragadó, szónokias hév a felszabadult szenvedélyből, a „skizoid szökellések” pedig a sivár, könnyfakasztó szenvedésből, ami József Attila .Kései sirató"-jának átkaiban és felkiáltásaiban kulminál: „Cigány vagy! Amit adtál hízelegve, mind visszaloptad az utolsó órán. / A gyereknek kél káromkodni kedve — / nem hallod, mama? Szólj rám!" A vers következő szakasza/„Világosodik lassacskán az elmém /a legenda oda.../stb. tanúsítja, hogy ez a költemény is egyetlen lendületből íródott, de nyoma sincs benne semmiféle különleges „művészi 135