Nobilis Márió (szerk.): Teremtésvédelemről lelkipásztoroknak, közösségeknek - „...Hogy művelje és őrizze meg” (Budapest, 2008)
I. Egyházi élet és teremtésvédelem
terjedőben lévő irányzat, amelynek több koordináló szervezete létezik. Indítéka az a felismerés volt, hogy a fejlett országok kereskedői a harmadik világból érkező árucikkek kereskedelmébe nagy igazságtalanságokat építettek be. Az ebben a körben jellemző, mesterségesen alacsonyan tartott felvásárlási árszint kifejezi a gazdag országok kizsákmányoló hozzáállását, miközben éppen e vagyonos államok kereskedelmi szervezetei lennének képesek megfizetni ezekért a termékekért azt az összeget, amely jogosan megilleti a termelőket. A fair trade ezzel szemben olyan irányított kereskedelmi láncolatot jelent, amely hangsúlyt helyez arra, hogy a harmadik világbeli termelő megkapja a tisztességes árat a terményéért. Definíciója szerint a méltányos kereskedelem a nemzetközi árucsere szokásos felfogásától eltérő megközelítés; kereskedelmi partnerséget jelent, amely a hátrányos helyzetű termelők számára hivatott a fenntartható fejlődést előmozdítani elsősorban jobb kereskedelmi feltételek biztosításával, valamint a fejlett országokban folyó szemléletformáló kampányokkal. A méltányos kereskedelem sok szálon kapcsolódik az ökológiai gondolathoz, noha kifejezetten sem a környezettudatosság, sem az ökológiai gazdálkodás, sem pedig a kibocsátás-csökkentés nem szükségszerű velejárója. (Az első két szempont érvényesülését a termelésben, előállításban - noha maga az irányzat nem elsősorban termelési, hanem kereskedelmi fókuszú - a mozgalom szervezői mindenesetre gyakran igyekeznek ösztönözni; a harmadik megvalósíthatósága a területek művelésbe vonásával járó esetleges erdőirtás és különösen a kontinensközi szállítás kényszere miatt problematikus.) Mindezekkel együtt a méltányos kereskedelem mozgalmát a közgondolkodás gyakran és nem alaptalanul sorolja a „zöld” kezdeményezések közé. • helyi termék, hazai termék Az ökológiai gondolkodás egyik filozófiai, de egyben gyakorlati szempontja a bioregionalitás, amely egy olyan gazdaságfilozófiát jelent, ahol a gazdasági szereplők helyi erőforrásokra és helyi szükségletek kielégítésére koncentrálnak. Ez természetesen kizárja a globális terjeszkedés és a korlátlan profitmaximalizálás szándékát, tehát önkorlátozó és szolidáris felfogást követel meg. A fogyasztó szempontjából ezt egyszerűen úgy szokták megfogalmazni, hogy „lehetőleg vásárolj helyi terméket”. A helyi termék meghatározása irányzatok és szempontok szerint változó; általában valamilyen rövidebb, egyszerű közlekedési és szállítási eszközökkel is bejárható távolságon belül termelt árut (ami lehet mezőgazdasági termék és iparcikk is) értenek rajta. A bioregionalitás elvének gyakorlati érvényesítése a fogyasztásban ökológiai szemszögből nézve több előnnyel is jár. 17