Ö. Kovács József - Szabó Csaba (szerk.): Inkább létezni, mint látszani. Ullmann Péter Ágoston premontrei szerzetes emlékezései - Premontrei könyvek (Budapest, 2017)
A kizárás után
aki viszont Ottó helyett volt ötvenhat januártól szeptemberig börtönben egy egyetemista bibliakör szervezése miatt. Ottó őt is megszólította a rendi kapcsolat lehetőségét illetően, pedig nagyon óvatos és félénk volt az ilyen konspirációkban, de lényeg az, hogy 1960-tól a premontrei rendben volt már egy ilyen, úgy mondjuk, succrescentia, fölnövekedés, egy utódlás. És én lettem a harmadik. Olyan módon, hogy azt mondta a Feri: „Te, hát valahova kell tartozni. Van egy jó barátom, ott lakik a Trombitás utcában egy földszinti lakásban. Oda néha el szoktunk menni.” Nem mondott róla semmit. „Összehozlak vele.” így történt. Nagyon hamar egy bensőséges, őszinte baráti kapcsolat alakult ki Ottó és közöttem. Az első ilyen ismerkedés az volt, amikor elmentünk a Pibsbe kirándulni. Ottó 1917-es születésű volt. Fiatalember volt hatvanban, negyvenhárom éves. Jól bírta magát, erős volt, és sportolt, jógázott, mindent csinált. Abban az időben már dolgozott az Országos Levéltárban, a Székesfehérvári Egyházmegye neki mint latin- és némettanárnak, és mint tudomány iránt érdeklődő embernek, tudományos segédmunkási állást adott, én ezt úgy hívom. Akik kiszolgálják a tudományt avval, hogy adatokat gyűjtenek a levéltárakban. A Mezőgazdasági Múzeumnak kellett dolgoznia, azt hiszem, hogy ott volt neki hivatalos állása. A középkori termelésre, mezőgazdaságra vonatkozó adatokat cédulázta ki a Mezőgazdasági Múzeum számára az Országos Levéltárban, és ugyanilyen megbízást kapott a Székesfehérvári Egyházmegyétől is. Ennek kapcsán jelentek meg aztán tanulmányai a fehérvári bazilikáról, mivel arról is gyűjtött. Szóval elkezdett történészkedni, de ugyanakkor az ereje szétforgácsolódott. О volt akkor a rendben — most ezt utólag regisztrálom, akkor nem tudtam — az, akire sokan számítottak. A premontrei rendnek itt Magyarországon ekkor már nem volt elöljárója. Az utolsó elöljáró a Gerinczy prépost volt, aki éjjeliőrként dolgozott Krasznán vagy valahol a Szilágyságban. Ö tudott az Ottó álmairól, hogy a romos zsámbéki premontrei templomot szelői