Ö. Kovács József - Szabó Csaba (szerk.): Inkább létezni, mint látszani. Ullmann Péter Ágoston premontrei szerzetes emlékezései - Premontrei könyvek (Budapest, 2017)
1956
Kész. Érettségi után ez az ember elkerült az Oktatásügyi Minisztériumba, főosztályvezetőnek, két tanárt vitt magával, azt a kettőt, aki ott volt akkor. Most ezt én pontosan regisztráltam, és őrzöm a szívemben ezt az emléket. Nem beszéltem meg ezt az iskolában utána senkivel, előtte sem, utána sem. Az ötvenhathoz kapcsolódva még valami eszembe jutott. Abban a februári időszakban történt, amikor még mindenki forradalmárnak érezte magát. Talán említettem, hogy volt egy orosztanárunk, egy szerb ember, a Dobanovacki Obrad, aki akkor megjelent, nem pufajkában, hanem szabályos őrnagyi, katonatiszti egyenruhában. „Itt az Obrad!”, körülvettük, és ő örült a népszerűségnek, de nem vette észre, hogy egyre nagyobb a kör, és kívülről nyomtuk, és akkor hápogott és elmenekült. Szóval akkor a közhangulat olyan volt, tudtuk, hogy ez egy szemét ember. Mi lett vele később? Nem tudom. Az iskolába tanítani nem jött vissza, hanem valami nagy karhatalmista tiszt lett. Azután újra indult az élet. Többé nem voltam tanulószobás, ahol megpofozott az Ongrády tanár úr. Eljött a negyedik osztály 1957 szeptemberétől, rájöttünk, hogy nekünk le kell érettségizni, és én négy évig a tankönyvek nagy részét elő sem vettem. A matematikát szerettem, magyarból mindig voltak kedvenceim, elég eklektikus módon. Megszerettem József Attilát, Adyt kevésbé, a Petőfi-emlékeim pedig még az általános iskolából, ötvennégy előttiek voltak. Abban az időben már nagyon szerettem — azt hiszem, valahogy rátaláltam a finn irodalomra — a finn novellákat. Linnankoski122 Dal a tűzpiros virágrólja ma is a legkedvesebb könyveim közé tartozik. Lényegében tehát olvastam sokat, volt egyfajta kitárulkozásom a szépirodalom felé, de ez nem volt azonos a tananyaggal. Jött az érettségi, emlékszem, azon a nyáron ez egy hónapos szünetet jelentett, és fol-122 Johannes Linnankoski (született: Vihtori Johan Peltonen) (Askola, Orosz Birodalom, 1869 — Helsinki, 1913) finn író, újságíró. Linnankoski a finn nemzeti újromantika egyik legjelentősebb képviselője, magyar fordításban a Dal a tűzpiros virágról (1905) és a Menekülés (1908) című regénye jelent meg. 97