Ogoljuk-Berzsenyi Anett - Németh Szilvia (szerk.): Clio bűvöletében. Válogatott tanulmányok Pandula Attila 65. születésnapjára (Budapest, 2022)
I. KÖSZÖNTŐK
VÁLI DEZSŐ A Tanár Úr Zelk Zoltánt egy kávéházi éjjel bemutatták József Attilának, aki ott helyben elszavalta neki Zelk egy mostanában újságban is megjelent hosszú versét. Az megütközve hallgatta, nem tudta, hogy a költő „kompjúter-agya” egyetlen olvasásra mindent megjegyez. A mi Attilánk is ilyen lehet. Fiatalabb nálunk, de ha valami adatot közölt, az a vita végét jelentette. Egyszer tréfából kérdeztem őt – mert nem területe – a 19. századi atamánok felől. Mindent tudott, nevekkel, dátumokkal. A Lukács uszoda régi öltözője a medencék túloldaláról nyílt, pincének hívtuk. Múltak az évek, öltöztünk együtt reggelente, évtizedeken át. Én’ 90-től, akkor már összeszokott csapat, egymást kedvelő öregurak f olyik rangos posztokkal. Gépészmérnök barátunk jóvoltából a központi téma sokáig az irodalomtörténet volt. Kisfaludy levelezése, 22 kötetben. Hozzászóltunk, vitatkoztunk. Ebben a légkörben Attila Tanár Úr volt az egyik mértékadó tekintély. Ő minden adatot tudott. Én róla annyit: hajnali sétái, kiskutyája, cseperedő gyermekei, hite, hatalmas könyvtára, hogy európai vezetőkkel levelez. Kiállítás-megnyitóimra eljárt. Háborúban maradt édesapám hadi kitüntetéseit fotóról ránézésre beazonosította. Tudtuk, hogy az uszodából gyakran a levéltárba ment, egy-egy elejtett megjegyzése: – Láttam Horthy Miklós próbanévjegyét, ahol királyként szerepel. – Hogy is van ez, a második világháborúban nálunk rabbi tisztek is voltak a fronton. Aztán 2010-ben jött a nagy Lukács-átépítés uniós pénzekből. Változó öltözők, ideoda dobáltak minket, sokan nyugodalmasabb uszodákat kerestek. Attila a közös szekrényes öltözőnkből magányos kabinra váltott, az új szekrényben nem fért el karimás kalapja. Szétszóródtunk, másutt, más időben, ma a lenti folyosón olykor távolból integetünk egymásnak. Megöregedtünk. Végül a magánszférából egy apróság: 45