Papp Károly (szerk.): A Szent István Akadémia értesítője. 1943. 28. kötet (Budapest, 1944)
IV. Alkalmi beszédek
ALKALMI BESZÉDEK 221 A nagy Hunyady János tetőtől talpig katolikus ember volt, de Mátyás király vallásosságát a renaissance-idők szemszögéből kell megítélnünk. Nem szolgál dicsőségére, hogy Este Hippolitot gyermekkorában esztergomi érsekké nevezte ki, és az önkényével szembeszálló IV. Sixtus pápát azzal fenyegette meg, hogy a szchismába viszi országát. Temesvári Pelbárt éles szavakkal ostorozta Mátyás király udvarának a kor divatját követő laza erkölcsi felfogását. Mindenesetre igen érdekes történelmi jelenség, hogy bár Mátyás király kérlelhetetlen következetességgel mindig a saját akaratát valósította meg, ezt mint az ország akaratát és óhajtását tudta feltüntetni. 1490 április 6-án halt meg a nagy király, és utána Magyarország története már csak rohamos hanyatlás volt a mohácsi nagy temető felé ... Tekintetes Szent István Akadémia ! Amikor ötszáz esztendő történelmi távlatából elénk ragyog Mátyás királynak, az igazságosnak lenyűgöző uralkodói egyénisége, aki a hadvezérnek kivételesen nagy képességeit a magyar történelemben szinte páratlan mértékben tudta egyesíteni a tudományok, nagy Mecaenásának a vonásaival, önként is arra kell gondolnunk, hogy Mátyás király kora bizonyos tekintetben a keresztmetszetét mutatja a magyarság történelmi hivatásának : öntestével kellett megvédenie Európát a keleti barbárság ellen, és emellett lépést kellett tartania a nyugati, többé-kevésbbé békésebb történelmi körülmények között élő nemzetek kultúrájával. Nehemiás könyve elbeszéli, hogy amikor az Istennek ószövetségi választott népe a babiloni fogság után ismét helyreállíthatta országát, Jeruzsálem falainak felépítői csak egyik kezükkel rakhatták le a város falait, másik kezükkel kénytelenek voltak a fegyvert készenlétben tartani lépten-nyomon ellenük törő ellenségeikkel szemben. Valósággal ez volt a magyar nemzetnek is a sorsa történelmének egész menetén. De immár közel tizenegy évszázadnak az eseményei azt mutatják, hogy az isteni Gondviselés a magyar nemzetnek történelmi hivatást szánt, és nekünk ezt a történelmi hivatásunkat teljesítenünk kell, különben reánk és az egész Nyugatra végső veszedelem vár. Ez a hivatásunk sokszor emberfölötti áldozatokat követelt meg és követel meg ma is. De amint az Apokalipszisban az Isten országa ellen állandóan támad a gonoszság hatalma, míg végre is véglegesen diadalmaskodik az Isten országa, úgy szilárdan reméljük, hogy az Úr, aki a Magyarok Nagyasszonya által eddigi küzdelmeiben állandóan megsegítette nemzetünket, a jövőben sem fogja elvonni tőlünk segítő karját. Rajtunk áll, hogy a harcban az Isten és a Nagyasszony oltalmára magunkat méltókká tegyük és méltóknak mutassuk !