Petró József: Pázmány Péter teológiája - A Szent István Akadémia Hittudomány-Bölcseleti Osztályának felolvasásai 2/7. (Budapest, 1932)

PÁZMÁNY PÉTER TEOLÓGIÁJA. A római Caracalla-thermák régmúlt idők gazdagságának, hatalmá­nak, élvezetvágyának beszédes emlékei. A roppant méretű, omladozó falak, a széles alappillérek, a csonka boltívek első tekintetre idétlen romhalmaz képét mutatják. A figyelmes szemlélő előtt azonban ezek a holt kövek hamar megelevenednek, a falak összeérnek, a boltívcsonkok 52 méter távolságból is egymásba futnak, a füves talaj helyét fényes márványlapok borítják, faragott alabástrom oszlopok állanak sorfalat minden irányban, a süppedékes területen gyönyörű szökőkutak terem­nek, majd rátalálunk a tepidarium, a caldarium, a frigidarium helyére s íme előáll képzeletünkben az a pazar csillogású, óriási méretű palota, melynek fehér márványfürdőiben ezelőtt másfélezer évvel 2000 ember is fürödhetett egyszerre. Ez a kép jut eszünkbe, amikor Pázmány Péternek, a XVII. század legnagyobb magyar írójának ezelőtt három évszázaddal írt, tudományos szempontból abszolút értékű, de csonkán reánk maradt művét, a latin­nyelvű dogmatikáját kezünkben tartjuk. Már első olvasásra is feltűnik a három kötetes mű széles méretezése, gondos kidolgozása, finom nyel­vezete, de viszont az is, hogy ezek a kötetek sajnos a dogmatikának aránylag csak csekély részét ölelik fel. Ha Pázmány továbbra is egye­temi tanár maradt volna s művét ezeken az alapokon folytatta volna, akkor ma egy 15—20 kötetes munka állana előttünk, mint a XVII. szá­zad hittudományi irodalmának egyik legnagyobb értéke. De a ránk­maradt kötetek így is kincsek, különösen nekünk magyaroknak, tartalmi gazdagságuk hálás teret nyújt a tanulmányozásra. A nagy magyar tudós­nak, a mélyrelátó papnak lelke nyilatkozik meg bennük mintegy út­mutatásul, bátorításul az igazságért égő, hálás utódoknak. Hogy Pázmány írói egyéniségét megismerhessük s munkáinak gon­dolatmenetét követni tudjuk, elsősorban tájékozódnunk kell a XVII. szá­zad elején uralkodó teológiai irányzatok jelöl, meg kell ismerkednünk annak a kornak legkiválóbb hittudományi íróival, akikkel I. i. Pázmány együtt­dolgozott, vagy akik reá hatással lehettek. A skolasztikus tudományok történetében a XVI. századdal új kor­szak kezdődik, mely a trienti zsinattal kapcsolatos általános fellendülés idejében a teológiai tudományok összes ágaiban erős virágzást mutat.

Next