Pongrácz József: Katholikus egyháztörténelem. Polgári iskolák számára (Budapest, 1906)
A keresztény újkor. A hitújítástól napjainkig. (1517-1905.)
±9 erről, kétszer is követet küldött Németországba, hogy Luthert rábírja hamis tanainak visszavonására, de ez makacsul ragaszkodott tételeihez és «a jobban értesítendő pápához», majd az egyetemes zsinathoz fellebbezett. A pápa végre Luthernek hamis tételeit, mint eretnek tanokat kárhoztatta, Luthert pedig fölszólította, hogy két hónapon belül vonja vissza hamis tanait, különben az egyházból kiközösíti. Luther, aki sikereitől elbizakodva, mindig merészebb és durvább lett, párthiveinek biztatására azzal felelt, hogy a pápát gúnyiratban anti-Szent Péter temploma Rómában. krisztusnak nevezte, a pápai levelet (bullát) pedig Wittenbergben elégette. Erre X. Leo őt. mint makacs eretneket, az egyházból kizárta. A világi hatóság ekkor a wormsz-i birodalmi gyűlés elé idézte Luthert. Itt fölszólították, hogy eretnek tanait vonja vissza. De mivel tudta, hogy több fejedelem az ő pártján áll, nem engedett tanaiból. A birodalmi gyűlés ezért Luthert száműzte, a vallási dolgokban pedig minden újítást szigorúan eltiltott. A szász választófejedelem, Luthernek pártfogója, azonban titokban Wartburg várába vitette őt, ahol egy évig György lovag álnév alatt rejtőzött. Ezen idő alatt készítette az ő szentírás-fordítását, amelyben az írás szavait több helyen saját tanai szerint alakította át. Pongrácz J. : Kath. Egyliáztörténelem. 4