Pukánszky Béla - Sárkány Péter (szerk.): Pedagógia és kereszténység. Teológiai, neveléstörténeti és nevelésfilozófiai metszetek (Budapest, 2023)

Neveléstörténeti közelítések

Pukánszky Béla Schneller István (1847-1939) szeretetelvű pedagógiája A neveléstudomány önálló diszciplínává válása Magyarországon a re­formkorban kezdődött. 1827-ben jelent meg Pesten Szilasy János kétkötetes pedagógiai szakmunkája, A nevelés tudománya, melyet ne­veléstörténet-írásunk az első magyar neveléstudományi rendszerként tart számon. (Olyan műről van tehát szó, amely a nevelés és oktatás elméleti és gyakorlati kérdéseit részletezően és szisztematikusan ki­fejtve tárgyalja.) Két esztendővel korábban a debreceni kollégium pe­dagógia professzora, Zákány József már figyelemre méltó szintézis al­kotását kísérelte meg beköszöntő beszédében, mely később - a kor szokásaihoz híven - nyomtatásban is megjelent. Ezek a szintetizáló művek - a katolikus és protestáns szerzők munkái egyaránt - a kora­beli filozófiai és lélektani iskolák hatását tükrözték. Könnyen fel­fedezhetjük bennük Rousseau, Kant és más filozófusok gondolatait éppúgy, mint az akkoriban igen széles körben elterjedt Wolff-féle ké­pességlélektan téziseit. A felvilágosodás racionalizmusa az ember nevelhetőségébe - és a nevelés révén a társadalmi bajok orvosolható­­ságába - vetett mélységes hit jól megfért ezekben a pedagógiai szin­tézisekben az egyes hitfelekezetek sajátos vallásfelfogását tükröző tételeivel. Ekkor még átfogó, egységes rendszerben jelent meg peda­gógia, filozófia és teológia. Neveléstant ekkor Magyarországon három intézménytípusban oktattak: a papképző szemináriumokban, a tanítóképzést szolgáló in­tézménytípusokban (normaiskola, majd tanítóképző intézet) és a pesti egyetemen, melyen 1814-ben nyílt meg a „felsőbb neveléstudo­mány” (paedagogia sublimior, azaz: elméleti pedagógia) tanszéke.1 A második magyar egyetemet Kolozsvárott alapították 1872-ben. 1­ 1 Mészáros István: Az ELTE bölcsészkar neveléstudományi tanszékének törté­nete 1814-1900 között, in: Magyar Pedagógia 80/1 (1980), 38-57. 82

Next