Puskás Attila - Perendy László - Lévai Ádám: Isten dicsősége - A teremtés szépsége. Teológiai tanulmányok - Varia theologica 11. (Budapest, 2020)
Janka Ferenc: Isten dicsősége és az emberi transzcendentalitás horizontja
154 Janka Ferenc 4.3.4. A katolicitás intervalluma (Ld. Baltazár király lakomája [vö. Dán 5,1-30]). A végső beteljesedésre az Istennel való közösségre irányuló vágyat a zsoltárok így fogalmazzák meg: „Mint a szarvas a forrás vizére, úgy vágyódik a lelkem utánad, Uram. Lelkem szomjazik az Isten után, az élő Isten után" (Zsolt 42,2-3). „Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem. Utánad sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld." (Zsolt 63,2) A katolicitás intervalluma a keresztény vallási tapasztalatnak a katolikus hit és erkölcs sajátos mélydimenzióira irányítja a figyelmünket. Ennek eredete, hordozója és végső célja a szentháromságos Isten személyes szeretetközössége, távlata az ebbe való már most elkezdődő valóságos bekapcsolódás dimenziója. A vágy távlatát vezeti be Jézus Krisztus utolsó vacsora előtti vallomása, amikor azt mondja tanítványainak: „Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát" (Lk 22,15). Az eucharisztia alapításával annak a szeretetből fakadó mély vágyának a liturgikus kifejezésére és ünneplésére teremt lehetőséget, hogy az egyelőre még a földi lét keretei között élő tanítványait is bevonja abba a lehető legszorosabb élet és szeretetközösségbe, egységbe, ami az Atya és közte van, valamint azok között lehet, akik szeretik őt. A kereszthalál, a feltámadás és a Szentlélek elküldése ezt a vágyat fejtik ki, mélyítik el végtelenül és pecsételik meg örökre. A beteljesedés távlata a katolicitás intervallumában Jézus utolsó vacsorás gesztusa, amellyel a kenyeret és a bort saját személyes, maradandó jelenlétének reálszimbólumává teszi. „Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: »Vegyétek és egyétek, ez az én testem!« Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára." (Mt 26,26-28). Más helyen a mennyei Atya akaratát saját eledelének mondja (Jn 4,34) a szamariai asszonynak pedig élő vizet ígér. A Szentlélek is az emberi