Ratzinger, Joseph, XVI. Benedek pápa: A közép újrafelfedezése. Alapvető tájékozódások. Négy évtized szövegei (Budapest, 2008)

"C" rész: A politikai teológiája

re vonatkozóan. Azt mondhatjuk: az nem állja meg a helyét, hogy az ember lelkiismeretét azonosítsuk az Én öntudatával, önmagáról és erkölcsi magatartásáról meglévő szubjektív bizo­nyosságával. Ez az öntudat egyfelől lehet a társadalmi környe­zet és az ott elterjedt vélemények puszta reflexiója. Másfelől utalhat az önkritika, a saját lélek mélyebb rétegeire való hallga­tás hiányára. Ami Kelet-Európa marxista rendszereinek bukása után napfényre került, az megerősíti ezt a diagnózist. A felsza­badult népek legéberebb és legtisztább szellemei óriási lelki el­hanyagoltságról beszélnek, ami a szellemi félrenevelés éveiben állott elő; az erkölcsi érzék eltompult, ami súlyosabb hiány és veszély, mint a bekövetkezett gazdasági károk. Az új moszkvai pátriárka ezt határozottan kiemelte működése kezdetekor, 1990 nyarán: Az ember érzékelőképessége elhomályosult a hazugság rendszerében. A társadalom elveszítette az irgalmasságot. Egész nemzedék veszett el a jó, az emberies cselekedetek szempont­jából. „Vissza kell vezetnünk a társadalmat az örök erkölcsi ér­tékekhez”, vagyis: az isteni vigasz iránti majdnem kihalt halló­érzéket újra fel kell éleszteni az ember szívében. A tévedés, a téves lelkiismeret csak első pillantásra kényelmes. Ezután azonban a lelkiismeret elnémulása embertelenné teszi a világot, halálos veszély lesz, ha nem szállunk vele szembe. Másként fogalmazva: a lelkiismeret azonosítása a felszíni ön­tudattal és az ember saját szubjektivitására való redukció nem­hogy felszabadít, hanem rabszolgává tesz; először is teljesen függővé tesz az uralkodó nézetektől és napról napra lealacso­nyítja az uralkodó nézetek szintjét. Aki azonossá teszi a lelki­ismeretet a felszínes meggyőződéssel, az egyben azonosítja a látszat-racionális bizonyossággal, ami az önelégültségből, kon­formizmusból és restségből szövődik össze. A lelkiismeret iga­zoló mechanizmussá süllyed, miközben mégis a szubjektum át­látszóságát jelenti az isteni valóság számára és így az ember 307

Next