Reiner János (szerk.): A Szent István Akadémia értesítője. 1934. 20. év (Budapest, 1935)
I. Ülési előadások és felolvasások
60 A TALAJ SZEREPE A TERMÉSZETBEN mennyi talaj egy szervesen kiépített rendszerbe foglalható legyen. Az én rendszerem általános, mert abban minden talaj helye pontosan megjelölhető és szervesen kiépített fokozatokból áll, melyek egymásból természetszerűleg következnek és valamennyi fokozatnak alapját a talajok dinamikai természete alkotja. Nyolc fokozatba osztottam be a talajdinamika leglényegesebb sajátságait. Ezeknek részletezésével itt nem foglalkozhatom, mert igen messze vezetne tulajdonképpeni tárgyamtól. Különben is erről más helyen már többször értekeztem. Itt csak azt emelem ki, hogy mivel talajrendszerem alapját a talajban szereplő dinamikai jelenségek alkotják, rendszerem természetes és nem mesterkélt. Szorosan összefügg tehát a rendszertan is a talaj természetes szerepkörével és teljesen független attól, hogy a talaj természetes sajátságait a gyakorlati élet hogyan értékeli vagy értékesíti. Viszont a talajok gyakorlati értékelése is helyet talál benne, de egyszersmind rendszeres és tudományos hátteret és biztosabb alapot nyer. Az eddigi gyakorlati talaj osztályozások statikai alapon nyugszanak, tehát olyan szemszögből jellemzik a talajokat, mely a talajok dinamikai természetének nem felel meg, így pl. a talajok eddig követett fizikai osztályozási rendszerei a talaj bizonyos állandó állapotán alapulnak. Minthogy azonban a talaj fizikai sajátságai éppúgy változók és állandóan módosulnak, akárcsak a kémiaiak vagy biológiaiak, ezért ezek a fizikai állandók nem is jellemezhetik jól a talajokat a dinamikai alap híján, így pl. két agyagos talaj kb. azonos agyagtartalommal a valóságban egészen elütően viselkedik a szerint, hogy az agyagtalaj mezőségi, vagyis kalciummal telített, vagy erdőtalaj, tehát hidrogéntalaj, vagy éppen szikes, azaz nátriumtalaj. Mert első esetben az agyagos rész koagulált állapotban van, ami azt vonja maga után, hogy a talajmorzsák állandóak, a talaj jól szellőződött, jól ereszti át a vizet és száraz időben kapilláris vízemelő tehetsége is jó. Az ilyen agyagtalaj jól mívelhető, vízgazdálkodása jó és morzsás szerkezete állandó. Már a hidrogéntalajokban az agyag többé-kevésbbé telítetlen, ami az agyagos résznek vízzel való keveredésekor erősebb peptizálást eredményez. Minden nagyobb eső tehát megronthatja a megmíveléssel előteremtett morzsalékos szerkezetet, hamarabb kiszárad és többszöri megmunkálást igényel. A szikes esetében még nagyobb az agyagos rész peptizálódó tehetsége. Tudjuk, hogy a legszerencsésebben sikerült szántás is egy nagyobb esőzés után szétfolyik és kiszáradva olyan sima lapot ad, mintha meg se szántották volna. Pedig lehetséges, hogy mind a három talaj mechanikai összetétele a szokásos eljárásokkal meghatározva csaknem megegyező, tehát ennek alapján azonos osztályba tartoznék. Ha azonban az általános dinamikai rendszerbe beosz-