Rónay László: Az őrszem tekintetével. Magatartásváltozatok a 30-as, 40-es és 50-es évek magyar irodalmában - Haza a magasban 2. (Budapest, 2002)

Ha végigtekintünk irodalmunk történe­tén, szemünkbe tűnik, hogy íróink többsége olyan feladatok sorát is készségesen vállalta, amely meghaladja a mai irodalomfogalmun­kat. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az akkori irodalomfelfogásnak ne lett volna szerves része a hazáért, a társadalmi igaz­ságosságért, az eszményekért, a magyarság ügyeiért való küzdelem. Az a nemzedék, amelyiknek Széchenyi volt a vezéralakja, magától értetődő természetességgel szolgál­ta a politikus reformtörekvéseit, s például reklámokat kiötölve propagálta a fontos­nak vélt újdonságokat. Vannak, nem keve­sen, akik némi finnyássággal azt állítják, hogy részben irodalmunknak ez a közéleti­­sége okozza, hogy fáziskésésben volt a nyu­gati irodalmakkal szemben; s hogy a világ­­irodalomba való betörésünk egyik akadálya ez a közéletiség, amit akár politizálásnak is nevezhetünk Már csak azért is szembe kell néznünk ezzel a vélekedéssel, mert némelyik tankönyvben is felbukkan, s a diákokban szükségszerűen kisebbrendűségi érzést kelt. Az első kérdés: vajon a sorsvállaló iroda­lom kevésbé művészi-e, mint az önmagáért való? Természetesen erre nem lehet és nem is szabad kategorikus választ adni, hiszen az 3

Next